Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
őrnél, felmutattuk az igazolványainkat, arról, hogy fogad az elnök. Felkísért minket. 29 Igen ám, de nem volt fehér kesztyűnk. A kabinetiroda főnöke dohogott, hogy „miért nem hoztak fehér kesztyűt, fehér kesztyűben kell menni az elnök elé!” Mondjuk, nincs fehér kesztyűnk. Hát ő majd kerít. Kerített is nekünk fehér kesztyűt. Mindegyikünknek volt egy fél fehér kesztyű a kezében. Bementünk a köztársasági elnök rezidenciájába, gyönyörű szép rokokó terem volt. Leültünk egy asztalhoz. Hirtelen kinyílt egy tapétaajtó és megjelent az öregúr. Nagyon szimpatikus jelenség volt. A beszélgetés csehül kezdődött el. Bemutatkoztunk. Megkínált minket cigarettával, egyik zsebében egyiptomi cigaretta volt, a másik zsebében pedig Zora, ez volt az országban a legrosszabb cigaretta. Ezt ő szívta. Edgár nem cigarettázott. Jancsi és én cigarettáztunk. A témánk széleskörű volt. Több mint egy óra hosszat voltunk nála. Közben háromszor is jött a kabinetfőnök, hogy több generális várja, de ő elhessegette. Nagyon érdekelte őt, amit mi mondottunk. Mi volt az, ami leginkább érdekelte őt? A legelső kérdése az volt, hogy mi irredenták vagyunk-e. Megint azt mondottuk, hogy nem. Mondottuk, hogy hégelisták vagyunk. Kérdezte, hogy értjük ezt? Edgár fejtette ki, hogy a tézis volt az Osztrák-Magyar Monarchia, az antitézis a szétszakadt, a darabokra szakadt Közép-Európa. A szintézis, amit mi akarunk, egy közép-európai Duna-konföderáció, hogy a sok szétszakadt, szétszabdalt nép önrendelkezés alapján szabadon, együttesen éljen, sajátos szokásaik, gazdasági körülményeik szerint és tehetségüknek megfelelően. Ez neki roppant tetszett. Utána felvetődött a nagy problémánk: kértünk magyar egyetemet. Válasza tagadó „nem” volt, mert nem vagyunk egymillióan. Kárpátaljával együtt 850-900 ezer volt a magyarság létszáma. Elnöki fikció volt az egymillió, ezt ő találta ki, hogy ne kelljen erre költeni és ne sértse vele a már akkor is virágzó szlovák sovinizmust. Fölvetettük, hogy nagy a megkülönböztetés az iskolákban, egészen más elbánásban részesülnek a szlovák gyerekek, mint a magyar gyerekek. Például az általános iskolában minden gyerek kap fél liter tejet, reggel. A magyar iskolák nem kapnak. Azonnal fölírta cédulára, és kétségtelen, egy hónapon belül mindenhová elment a rendelet, hogy a magyar iskolának is kell szolgáltatni tejet. Emiatt aztán nagy sajtóvihar kerekedett a szlovákokkal, akik kifogásolták, hogy denunciáltuk a szlovákokat az elnök előtt. Ajándékként elhoztuk neki A Mi Lapunk az összes példányát, a Vetés minden számát, a Magyar Diákszemlék számait, és az Új Szó, a Bartha Lajos-féle Új Szó egypár számát.36 A kihallgatás során felvetődött a gondolat, hogy lehetne kulturálisan megoldani a magyarság ügyét. Ekkor merült fel a kérdés, hogy magyar tudományos intézmény kellene, ami tudományos vonalon lehetővé tenné a magyarság boldogulását. Ezt később az elnök egymillió koronás ajándékával lehetővé is tette. Mikor el akartuk hagyni a helyiséget, akkor még eszembe ötlött, hogy kellene valamit kérdezni tőle, felállva feléje fordultam és ezt kérdeztem: „Mit üzen Ön, Elnök Úr, a magyaroknak?" Ő is felállt és azt mondta: „Ja nikdy nebudu proti Vám a proti Madarüm” (csehül). Ez a mondás megmaradt, de sajnos részben csak szólam maradt. Ő gondolatban nem volt ellenünk, gondoljunk csak a sztregovai kirándulására és a milliós adományra. 36 Bartha Lajos (1878-1964): Próza- és drámaíró, publicista. A Magyar Tanácsköztársaság bukását követően emigrációba menekült. 1934-töl Pozsonyban élt, kapcsolatot tartott fenn csehszlovákiai magyar baloldali körökkel. 1928-ban az írók Kiadóvállalatát, 1929-ben pedig az Új Szó c. folyóiratot alapította meg. 1939-töl Londonban élt. BOROSS ZOLTÁN
