Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
Hogy látta, mennyire volt egyenrangú a magyar fél a csehszlovák féllel a lakosság- 261 csere-tárgyalásban? Hát, nem volt egyenrangú, mert hiába tettük meg példának okáért jelentéseinket, írásos jelentéseinket a külügyminisztériumba, hogy milyen hazugságok hangzanak el ezeken a nyílt gyűléseken, népgyűléseken, ilyen toborzó gyűlések voltak a lakosságcsere érdekében, igen, a szlovákok körében, igen, mi ezeket jelentettük, és semmit nem tettek ennek érdekében, hogy ezen változtassanak. Változatlanul úgy folyt le, úgy folytak le ezek a gyűlések, nem hívták vissza ezeket a személyeket. Az is előfordult, hogy név szerint is megírtuk, hogy a szlovák bizottság részéről X. Y. ezt és ezt mondta, és ez ellenkezik az egyezménnyel, satöbbi, ennek ellenére én nem tudok semmiféle Pest megyei visszahívásról, azt hiszem, máshonnan sem hívták vissza a szlovák delegációnak eme tagjait, nyilvánvalóan otthonról egy központi irányítás volt, hogy amit csak lehet, hazudjanak és tegyenek. Szóval úgy beszéljenek, úgy próbáljanak érvelni itt a szlovákság körében ugye, hogy minél többen jelentkezzenek. Na, most nem beszélve arról ugye, a szlovák parasztság körében, ez nekik nagy vonzóerőt gyakorolt, hogy ők tudták azt, hogy onnan középparasztok és gazdag parasztok jönnek elkényszerülve Szlovákiából, és azoknak a helyébe kerülhetnek. Őnekik itt van 5-8-10 hold földjük, ott majd lesz nekik 50 holdjuk, meg 100 holdjuk, nem beszélve a házakkal és egyéb ingatlannal, és ingóságokkal, úgyhogy ez nagyon vonzotta őket. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodást itt a szlovákság körében is lehetett tapasztalni, hogy még annak ellenére, hogy ilyen mértékben hazudtak és fenyegették őket, hogy mi lesz a sorsuk, ha itt maradnak, annak ellenére nagyon sokan ragaszkodtak a szülőföldjükhöz. És ezt meg kell, hogy mondjam, hogy ez nagyon jólesett akkor nekünk. És azért alakult úgy a helyzet, hogyha megnézzük a számadatokat, azért hát nem tudtak többet produkálni ennél. Nevetnivaló, azt is tudjuk, hogy jó néhányan vissza is jöttek ide, Magyarországra. Hát ez volt a lakosságcserével kapcsolatban. A lakosságcserével kapcsolatos tárgyalásokba aktívan bekapcsolódtak más felvidéki magyarok is, főleg az átkerülő értelmiségiek. Kikkel találkozott közülük akkor? Berecz Kálmánra emlékszem, Jócsikra, a külügyminisztériumban találkoztunk, de Jócsiknak nagyon-nagyon elment a kedve ettől a dologtól, és nem véletlen az, hogy egyszerűen lemondott arról a funkcióról, a kormánybiztosi funkciójáról. És ezért mondott le, mert ő látta azt, hogy ebből semmi jó nem származik, és ő nem akarta személyesen vállalni a felelősséget, amiért nem ő a felelős. Nemzetközi helyzet, az, hogy létrejött ez ilyen módon, nem két egyenlő fél között, a magyarcsehszlovák lakosságcsere-egyezmény, ahol olyan nyilvánvalón előnytelenségek érvényesültek, hogy lehetett tudni előre, hogy ez a magyarságra nézve előnytelen lesz, a szlovákiai magyarságra nézve. Na, most hát a két világháború közötti neves személyiségek között szerepelt Szalatnai Rezső is, aki aztán nekem kollégám lett az intézetben egy rövid ideig, és jellemző az akkori politikai helyzetre, hogy egy Szalatnai Rezső, aki 1948-ba került át ide.’49-ben volt a nagy, úgynevezett tisztogatás az intézetben és az átszervezés, nem hogy kelet-európai intézet lett a Teleki Intézetből, hanem megszüntették az intézetet, amelynek Bibó volt az elnöke. Három intézetből állt, a történettudományiból, állam- és jogtudományiból és az úgynevezett néptudományiból, melynek aztán Győrffy György lett az igazgatója, hogy hát a Történettudományi Intézetből nem csak azokat szórták ki, akik ezért vagy azért politikailag nem tetszettek, hanem még Szalatnai Rezső sem maradhatott VÍGH KÁROLY
