Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
VÍGH KÁROLY 236 vezető politikusa volt, viszont akkor az autonómiaügyek miatt, ha jól emlékszem, 15 évi fegyházra ítélték. A Tuka-perben szerepelt ez a Bazovszky is. Rajta keresztül az apám majdnem belekeveredett ebbe a perbe, tudniillik a Bazovszky megjelent az apám nyomdájában, mert több mindent csináltatott ott, névjegyétől kezdve bizonyos szlovák nyelvű nyomtatványokig. Az említett alkalommal röplapok készítésére akarta apámat fölkérni. Az apám nem tudott szlovákul, és megkérdezte, hogy mik ezek. Azt válaszolta, hogy az autonomista mozgalom anyagai. Apám megérezte, hogy ebbe nem lesz jó beleszállni, annál is inkább, mert őneki még nem volt csehszlovák állampolgársága, és vigyáznia kellett, hogy olyan dologba ne keveredjen a munkája során, amit amúgy is kifogásolnának. És igaza volt, mert ezek a röplapok, amiket aztán nem nálunk nyomtak ki, hanem másutt, ezek a Tuka-perben szóba kerültek bizonyítékként. Édesapja később sem kapta meg a csehszlovák állampolgárságot? Nem kapta meg a csehszlovák állampolgárságot, ami egy nagyon szomorú esemény volt. Emlékszem rá, amikor a hat bátyja közül az egyik meghalt, Sándor bácsi. Apámat a temetésére sem engedték el. Nem mehet, a masaryki Csehszlovákia nem adott neki engedélyt, sem erre, sem később az öccse temetésére, Szeghalomra. Én akkor láttam őt először sírni életemben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy apám a losonci iparosoknak az esze volt, aki vezette és szervezte az iparoskört stb. És mindezt hontalanként? Igen. Próbálkoztak egy nemzetközi útlevelet is biztosítani, ez volt a Nansen-útlevél, amit a nagy norvég sarkkutatóról neveztek el. Ő volt az, aki a Népszövetségnek benyújtotta ezt a tervezetet, hogy legyen egy útlevele, ami nemzetközi jelentőségű. De ő még ezt sem kaphatta meg. S ezzel akkor nem volt egyedül. Ezért sokat gondolkodott azon, hogy visszajön Magyarországra, de a nyomdagépeket nem lehetett csak úgy egyszerűen hátára venni és eljönni ide Magyarországra. Úgyhogy ezért maradt otthon. És édesanyja? Mivel a felesége volt apámnak, ő sem kapta meg, ő sem utazhatott. Mindez rám is vonatkozott, úgyhogy én se tehettem ki a lábamat Csehszlovákiából. Ezek az emberek, akik tulajdonképpen státusz nélküli állapotban voltak, különösen ki voltak téve annak a veszélynek, hogy bármikor kiutasíthatják őket az országból. Mivel apám az iparosegylet mozgalmában vett részt, ami nem politikai párt volt, nem bántották. De ha a keresztény, vagy a nemzeti pártnak lett volna a tagja, pláne korifeusa, biztos, hogy ezt nem úszta volna meg. Szegény apám 1936 tavaszán halt meg ólommérgezésben, nyomdászbetegségben. Úgyhogy anyám akkor özvegyen maradt és varrásból kereste a kenyerét, mivel nagyon jól varrt. Többek között Sörös Béla223 református lelkész özvegyének a házába is járt, és ezt azért említem meg, mert Sörös Béla egy országos jelentőségű személyiség volt. 223 Sörös Béla (1877-1939): Református püspök. A budapesti gyűjtőfogház lelkésze volt öt éven keresztül, 1906-tól Losonc lelkipásztora. 1921-től a Dunáninneni egyházkerület főjegyzője, 1938- tól püspöke lett. 1925-ben a losonci református teológia egyik alapítója volt. Az Összefogás című egyházi lapot szerkesztette. Ő indította el a Református összefogás elnevezésű mozgalmat.
