Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
Igen. Teológiai fakultásra. Érdekes helyzet volt, hogy a prágai egyetemen volt 4- 5 szlovák az osztályomban, azok velünk alig érintkeztek. Ellenséges érzülettel voltak velünk szemben. A csehek meg úgy kedveztek nekünk, a magyarzsi, hogy ő nekik magyarzsi tanítványaik vannak, külön levizsgáztatott a professzor, ha karácsonyra hamarabb haza akartunk menni egy héttel, a professzor dr. Kudrinoszky vagy a Beneš professzor, a filozófiatanár, nem az államelnök, nagyon szívesen adott külön vizsgaidőpontot. Hány magyar teológus volt akkor Prágában a teológián? Prágában voltunk hatan. Prágának két bencés kolostora volt, brevnovi, a külvárosi és az Emauszi, a Kálvin námesztyin (téren), a belvárosban. Ott voltunk, ott laktunk és az ottani cseh bencésekkel együtt éltünk és imádkoztunk. De ha hazamentünk, előbb Komáromba, s onnan át Pannonhalmára vezetett az utunk. Volt valamilyen kapcsolatuk a prágai magyar diákokkal, akik a Károly Egyetemre jártak? Igen. Ott bekapcsolódtunk az ő tevékenységükbe. Volt Prágában a magyaroknak egy baloldali mozgalmuk, a Sarló, és volt a Prohászka. Ott kerültünk igazán kapcsolatba a nagy csehszlovákiai magyar lelkipásztorral, Pfeiffer kanonokkal, aki kassai kanonok volt, és ő végigjárta egy évben kétszer-háromszor a csehszlovákiai egyetemeket, Olomoucot, Brünnt, Prágát. Amikor a Prohászka Kört megalakítottuk, ő volt a vezetője, talán az alapítója is. Hogy emlékezik vissza Pfeiffer kanonokra? Ő tartózkodott a politikai, a nyílt politikai aktivitástól, inkább teológiai, magyar vallási kérdésekkel és kisebbség pasztorációval foglalkozott. Azzal, hogy mi vár ránk, lelkészekre, mega bencés tanárokra a magyar kisebbség szellemi, lelki fenntartása vagy vezetése terén. A Prohászka civil szervezet volt, de ő nem tett különbséget a kettő között. Mindenkit egyformán tanított. Hellyel-közzel összejöttünk a sarlósokkal, a baloldaliakkal is, ahol sokszor szintén Pfeiffer kanonok elnökölt a baloldaliakkal, a sarlósokkal közösen folytatott kerekasztalvitánál. Kisebbségi kérdéseket tárgyaltuk meg úgy igazában. Kisebbségi, kulturális kérdéseket. A prohászkások tevékenysége jelen volt Prágában? Nem annyira Prágában. A Prohászka Kör összejövetelei inkább különféle felvidéki városokban voltak. Nem végeztek olyan intenzív népi és falulátogató munkát, mint amilyet a sarlósok végeztek. De ők is törődtek a felvidéki magyarsággal, az elhagyatott magyarsággal, meglátogatták a falukat, előadásokat tartottak, nyáron táborokat szerveztek a falvakban. A cseh diákokkal volt valamilyen kapcsolatuk? Nem. Mi nem tartottuk szükségesnek valahogy az ilyen kapcsolatok építését. A két háború közti Csehszlovákiában benne volt a levegőben, hogy ez úgysem véglegesjönni kell az időnek, amikor mi visszatérünk az anyaországhoz, és Prága meszsze volt, mi Szlovákiába mentünk vissza, és a csehek sem keresték a kulturális kapcsolatot velünk, de mi sem. Nem volt közöttünk igazából semmiféle kulturális kommunikáció. 213 HITES KRISTÓF
