Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
GONDOCS LASZLO 198 filozófiai, társadalmi, szociológiai kérdésekkel foglalkozott. Ezen a kongresszuson részt vett Mécs László is, illetve az egyetemi hallgatók mellett a fiatal teológusok, papok és tanítók is megjelentek. A szervezetben állandó belső vita és átalakulás folyt, mivel nemcsak vendégelőadásokat hallgattunk, hanem mi magunk is tartottunk előadásokat, könyveket tanulmányoztunk, tanulmányainkról beszámoltunk és sokat vitáztunk. A második kongresszust is Érsekújvárott tartottuk Esterházy Lujza, az érsekújvári tanárok és a tanítók - akik részére később megalakítottuk a pedagógustagozatot - részvételével. Később megjelentek a gazdasági vonalon dogozó emberek is. Közöttünk volt Hantos László is,188 aki később a Hanzánál is dolgozott, majd miután nem tudott Szlovákiában megmaradni, Budapesten az Akadémia kutatóintézetében tevékenykedett. A következő kongresszust Alapi Gyula189 szervezte, a későbbi főügyész; elgondolkodtató, hogyan lett a keresztény Alapi család sarjából Magyarországon népi főügyész és a kommunista világ ügyét szolgáló ember, aki később azután meghasonlott önmagával és öngyilkos lett. Alapi Gyula nagyon agilis fiatal egyetemi hallgatóként főszervezője volta mi komáromi kongresszusunknak. A komáromi kongresszuson mára gyakorlati munkát vettük napirendre, mégpedig a közművelődési szervezkedés előmozdítása, segítése, előadások tartása területén. Ez azt jelentette, hogy az egyetemi hallgatók megszervezik a maguk falujáró csoportjait és bekapcsolódnak a közművelődési tevékenységbe. A kongresszus elfogadta az erre vonatkozó programot, erről határozatok születtek, melyek az Új É/etcímű folyóiratunk megfelelő évfolyamában megtalálhatók. Roppant érdekesek a világnézeti állásfoglalással kapcsolatban megfogalmazott tézisek és a gyakorlati célkitűzések is. Egyre inkább a gyakorlati élet, a felvidéki magyarság gyakorlati életének kérdései, szükségletei kerültek előtérbe: miben, hogyan tud segíteni a felnövő értelmiség a felvidéki magyarságnak. Ekkor már ebben az ún. keresztény világnézeti alapon szerveződő táborok tartalmát, melynek modellje a Prohászka Kör tevékenysége volt, a fiatal értelmiség egyre inkább a gyakorlat felé fordította. Az értelmiség ebben az időben nagy számban csatlakozott hozzánk. Azokra gondolok, akik nem a mi egyetemi életünkben nevelődtek, s még nem voltak prohászkások, de még mindig a társadalom fiatalabb korosztályához tartoztak: orvosok, mérnökök jöttek el kongresszusunkra, s anyagi támogatásuk mellett a szervezőmunkából is kivették részüket. Tevékenységükkel követték azt a vonalat, amelyet a kongreszszuson kitűztünk. Ezek a kongresszusok azért voltak fontosak, mert itt kialakult az egyetemi hallgatóságban és a fiatal értelmiségben egyfajta hivatástudat, felelősségtudat, hogy nekünk a felvidéki magyarságért kell dolgoznunk. Tehát nem elég az, hogy mi tanárok leszünk, nem elég az, hogy mi papok leszünk, nem elég az, hogy tanítók leszünk, hanem tanárai leszünk egy város magyar gimnáziumának, tanítói leszünk 188 Hantos László (1910-1983): Közgazdász, szakíró, publicista. A két világháború között részt vett a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmak által szervezett munkálatokban. Később a Hanza Szövetkezeti Újságot szerkesztette és közgazdasági témájú írásokat publikált. A második világháború idejétől Budapesten élt. 189 Alapi Gyula (1911-1982): Jogász, Alapy Gyula komáromi főlevéltáros fia. A budapesti Államügyészség vezetője, sztálinista koncepciós perek hírhedett főügyésze.
