Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval

prágai német egyetemen tanuló fiatalok között, mivel magyar fiatalok a német egyetemen is tanultak. Akkor a Károly Egyetem tulajdonképpen nagyon bizonyta­lan helyzetben volt, mert a németek őrizték a Luxemburgi Károly által alapított egyetem jelvényeit. Óriási vita volt a Károly Egyetem német és cseh része között, mert a németek a jelvényeket nem akarták kiszolgáltatni a cseh egyetemnek. A cseh intézmény pedig az ősi egyetem jogutódjának tartotta magát. Ez a vita hosz­­szú időn át húzódott. A Társadalmi Nagybizottság tehát a társadalom jelentős, részben földbirtokos és politikai, részben pedig szellemi vezetőiből állt. Olyanokból, akik a magyarság fontos, tehetős tényezői voltak. Ez a Társadalmi Nagybizottság gondoskodott a magyar ifjúság tanulási lehetőségéről és anyagi támogatásáról. A támogatáshoz kérvény útján, döntés alapján jutottunk hozzá. A bizottság a magyar kormánytól kapott segítséget, amit azután a Csehszlovákiában tanuló magyar diákok, főiskolá­sok támogatására használt fel. Azonkívül mi, akik különböző helyekről, különböző városokból jöttünk, különbö­ző stipendiumokat is hoztunk magunkkal, mert az egyes városoknak és az egyes tartományoknak is voltak ösztöndíjai. Nekem például ún. „krajinské štipendium”­­om (tartományi ösztöndíjam) volt még a középiskolában, amit aztán meg tudtam őrizni folyamatosan az egyetemen is. Bizonyos eredményt kellett felmutatni, és annak alapján egyetemi tanulmányaim során, tehát a négy év alatt végig részesül­tem ebben a tartományi ösztöndíjban, amit Pozsonyból kaptam. Nem volt olyan óri­ási diszkrimináció, hogy egy magyar diák ne kaphatott volna tartományi ösztöndí­jat. Losoncon városi ösztöndijam volt, ugyanis működött a Wohl-féle alapítvány. Ezt a városi tanács osztotta ki a pályázó, a gimnáziumban legjobban tanuló és rászo­ruló diákok között. A szeszgyáros és földbirtokos Wohlnak Losonc környékén voltak birtokai. Gazdag és jótékonykodó ember lévén ilyen alapítványt létesített; s ezt a város kezelte. A diákság szellemi élete Prágában sokszínű volt. Az én ottlétem előtt - a 20-as években - az egyetemisták gombaszögi táborában került sor a polarizálódásra. Prágában kezdetben a Szent György Kör működött, míg az egyes városokban főis­kolai keresztény cserkészet is létezett. Az akadémikusok mozgalma eleinte keresz­tényjelzőt is viselt: MAKK-nak, a Magyar Akadémikusok Keresztény Körének nevez­ték. Ez utal arra, hogy ideológiai, világnézeti differenciálódás állt be az ifjúság köré­ben, és ez Prágában is jelentkezett. Akkor megalakult a Sarló, amelynek a fő arculata egy népi vonal, népi irányzat volt, amellett ideológiailag, világnézetileg egyre fokozottabban a baloldali marxista és materialista világnézet mellett határozta meg saját irányvonalát. A Sarló a cseh ifjúkommunistákkal is kereste a kapcsolatot. Egyfajta mintaképet látott az akkor erősen kibontakozó szovjet kommunista állam tevékenységében is. Kétségtelen, hogy a rossz társadalmi helyzet, a nehéz társadalmi viszonyok javítása, tehát a szo­ciális igazságért való küzdelem a Sarló egyik fő vonása volt. A Sarlóban a diáktábor értelmes, okos tagjai szerveződtek és jelentős, értékes publicisztikai munkát végeztek. A Sarló foglalkozott a kisebbségi magyar társadalom helyzetével, a vidék nagyon szomorú, nehéz gazdasági körülményeivel. Ezért indultak a falukutatási munkák is. Ezekre felfigyelt az egyetemi hallgatóság és jelentős érdeklődést váltott ki ez a kérdés körükben. A másik szerveződés is a Szent György Körből alakult ki. Rády Elemér tevékeny­ségének köszönhetően jött létre 1929-ben, Prágában a Prohászka Kör és a Pro-193 CD ÖNDÖCS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents