Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
volt, mindig körül volt véve más népekkel, be volt zárva egy szekértáborba, mindig gyűlölték, következésképpen rendszerint elvesztette a csatáit. 56 csatáját is elvesztette. És én nagyon féltem, hogy győz. Féltettem az országot. Tudniillik az Új Emberhez, ahol akkor dolgoztam, egymás után jöttek be a különböző pártalapítók, zászlóbontók, hadonászva. Pincebogarak, politikai pincebogarak, gondoltam. És sosem felejtem el, hogy kétszer borzadtam össze rettentően a történtek során. Egyszer, amikor láttam, hogy egy orosz tank bekanyarodik a Boráros téri hídtól lefelé a Soroksári útra, és megrohanják a ferencvárosi gyerekek, felugrálnak rá és együtt mennek az oroszokkal. S később ugyanezek a gyerekek halomra hulltak az oroszokkal való harcban. A másik dolog, amikor megláttam Dudás elvtársat, Dudás urat, vagy minek nevezzem, a csoportjával fölvonulni.179 Az után, hogy egy időre kimentek az oroszok. Egy fantasztikus katonai autóban ült, körülötte pedig őrjöngő puskások. Te valószínűleg nem tudod, ki volt ez a Dudás úr, de én attól rettegtem, hogy mi lesz, ha ezek elkezdik a gyilkolászást. Hogyha az oroszok győzni hagyták volna 56-ot, csúnyán végződött volna a dolog. Erkölcsileg bukott volna el a forradalom. Ez az én meggyőződésem. Lehet, hogy nem így van, de én azokban a politikusokban, akik ott nyüzsögtek, nem láttam garanciát arra, hogy ebből komoly kibontakozás lesz. Én ezt a fajtájú kibontakozást, ami most történik, ezt a „glasznosztyot” úgy veszem, mint 56 folytatását. Egyébként 56-ból indult el a glasznoszty Oroszország felé is. A magyarság, én nem mondom, hogy világszerepet játszott, vagy játszik, de az bizonyos, hogy a fölemelkedésünk 56-ban kezdődött. S ez akkor is így van, ha 56 elbukott. Megismétlődött 1848, az sem Világosnál bukott el, hanem 1867 után, a magyar parlamentben, mikor a magyar képviselők nem tudtak kiegyezni a nemzetiségekkel. De térjünk vissza a népek forradalmi természetéhez! A magyar szangvinikus természet, nagyot lobban, de lobbanása csak rövid ideig tart. Nekiugrik mindig valamilyen hatalomnak, s elbukik. Utána elmegy a kazal mögé, megtörli az orrát, veszi a kapát, kaszát, s folytatja a munkát. Ez az utóbbi a természetének a pragmatikus része. A lengyel más, az kolerikus típusú. Született összeesküvők, de nem gyakorlati emberek. A forradalmat, az összeesküvést önmagáért szereti. Szoktam nekik magyarázni, lengyelül sokat olvasok és sokat beszélek velük, mondom, hogy nektek még a nyelvetek is összeesküvő. Ez a sok „s” betű, ez az éjszakai suttogás, pusmogás a vidéki kastélyokban! A csehek meg, kérlek szépen, melankolikusak. S ez abban jelentkezik náluk, hogy ha fölgyülemlik bennük a sörgőz, akkor kiabálnak. A beszédüknek is van valami óbégató hangsúlya. 1968-ban ők is csináltak egy kvázi forradalmat, kaptak két-három pofont, azóta az egész világ tele van a sírásukkal. Melankolikusak, olyanok, mint a gyerek, állandóan bőgicsélnek, az ő jajgatásukat hallgatja a világ kelettől nyugatig. Vagy hallgatta idáig. Most ugyanis, hogy a magyarok megcsinálták huszárvágásukat, a „gulyás-kommunizmust”, talán itt is elindulhat egy kibontakozás, a világ figyelme megint ránk irányulhat. 179 Dudás József (1912-1957) lakatos, forradalmár. A két háború között a Román Kommunista Párt, 1945 után a Kisgazdapárttagja. Az ötvenes években a recski munkatábor foglya volt. Az 1956-os forradalom napjaiban az egyik legerősebb fegyveres csoport vezetője. A forradalom bukása után harcol a szovjet megszállók ellen. 1957-ben kivégezték. 187 SINKÓ FERENC
