Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 184 a különböző református vezetőkkel, egyéniségekkel. Az értékeket az ő oldalukon is mindenkor elismertem, de mindig van a dolgoknak „de” oldala is. A protestantizmusban én nem azt tartottam és tartom ma is problematikusnak, hogy kisebbség létére diktálni akar, hanem hogy olyan dolgokat támad, amelyeket nyugodtan vállalhatna és támogathatna. Mert végső fokon, ha nem vállalja, akkor a saját maga hatalmát és hegemóniáját is megkérdőjelezi. Mire gondolok? Először is az Istenhitük „racionalitására”. Hogyan határozza meg ennek a lényegét a legmodernebb katolikus írók egyike, Chesterton? Azt mondja, hogy a hívő embert az jellemzi, hogy normális. Elismeri a kicsiségét, de azért be szeretné dugni a fejét a mennyországba, körül szeretne ott nézni. A racionalista fordítva: a mennyországot akarja bedugni a fejébe. Pedig az, ugye, nagyobb, mint bárkinek is a feje, s így az ember az irracionálisai, a transzcendenst soha nem foghatja be, nem értheti meg. Ez a bizonyos leszűkülésre és leszűkítésre való hajlam a magyar protestantizmusnak is súlyos problémája, s én nagyon szelíden és nagyon alázatosan szeretném ajánlani a protestánsoknak, nézzenek egyszer szembe ezekkel a problémákkal. Mert vegyük csak például Erdélyt: mi okozta ott a magyarság biológiai megroppanását? A Garam mentén az egykét ki hozta létre? Az Ormánságban a Kodolányi által is perhorreszkált egyke-divatot ki terjesztette el? A tiszazugi szörnyű, öreg gyilkos szokásokat ki honosította meg? (A Valóságban jelent meg anno egy rettenetes tanulmány arról, hogy Tiszazugon mikor az öregek elértek egy bizonyos kort, egyszerűen „megétették”, azaz megmérgezték őket.) S ugye ezek elsősorban protestáns vidékek. Én meg katolikusként egész életemben azt hirdettem, hogy az emberi élet mindenek fölött való érték, és a gyermekáldás valóban áldás. Hát én itt látom az igazi problémát. Nem ott, hogy a főispánok és alispánok között hány a katolikus vagy hány a református. Az ördög vigye, kit érdekel ez, ez a hatalom problémája. Az egyháznak, se az egyiknek, se a másiknak, nem az a feladata, hogy a papság hatalmi pozícióit védje, hogy kényelmessé tegye az életüket. A pap igazi munkája az, hogy menjen ki az emberek közé és ott fáradozzon az eltévedt bárányokért. Pusztán a hit szavával, a még oly szép prédikációkkal is nem lehet beterelni az akolba a híveket, az nem megy. Ebben sajnos egyformán hibáztatom a református és katolikus papokat. Ma már egyedül a kis szekták merik megszólítani az embereket az utcán, hogy uram, hogyan is áll ön az emberszeretettel? Ezeknek a szektáknak a tanításait persze nem fogadom el, de becsülöm a bátorságukat. Ezek után hogyan ítéli meg a gazdasági tényezők szerepét ezekben a folyamatokban, konkrétan a gyermekvállalás vagy nem vállalás kimenetelében? Az én gondolkodásomnak és az egész fiatal katolikus intelligencia szellemiségének az a maritaini178 tétel az alapja, hogy a szellem az elsődleges, s az anyag s az anyagiak másodlagosak. Mert ha mindent a gazdasági dolgokra és a törvényszerűségekre vezetnénk vissza, akkor hogyan magyaráznánk meg például a kereszténység létrejöttét? A názáreti zsidó legény éppen hogy nem a hatalmasokat, hanem a nyomorult kisembereket szólította és szervezte meg. S háromszáz év alatt meghódította a világot. Igaz, hogy a Mohamed-féle mozgalom hatvan év alatt jutott 178 Jacques Maritain (1882-1973): A 20. század egyik legmeghatározóbb francia katolikus filozófusa, a neotomizmus képviselője. Emellett pedagógusként és íróként is tevékenykedett.
