Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SIN K Ó FERENC 166 kárpátok cserkészcsapat vezetője volt. Aztán a közeli Érsekújváron tanított Mrenna József,157 a Tábortűz főszerkesztője, s a másik érsekújvári tanár, Krammer Jenő, aki Romain Roland-nal levelezett. Ezek a nevek maradjanak meg az utókor számára lejegyezve, mert ezeket kevéssé emlegetik, pedig óriási szerepük volt a nevelésben. Kétségtelenül sokat jelentett akkoriban a ma is ismert Győry Dezső vagy Balogh Edgár tevékenysége, de azért a mozgalom bábái ezek az egyszerű, de nagy tudású középiskolai tanárok voltak. Élete történetét ott hagytuk abba, hogy a családi ház számára elveszett mint pap, de befejezte a gimnáziumot, és a szülőfalutól igen messze lévő várost célozta meg, Prágát. Hogyan fogadta édesanyja, édesapja, hogy immár nemcsak pap nem lesz, hanem távol, szinte felfoghatatlan messzeségbe kerül el tőlük? Nem volt ez olyan szakítás köztünk, mint a bátyám és az anyám között, bár az sem volt olyan nagyon komoly, egy édesanya nem tud komolyan szakítani a gyerekével, de hát szegények kétségbe voltak esve. Nem is csak azért, hogy nem teljesítettem az akaratukat, hanem azért, hogy mi lesz velem Prágában. Igazuk volt, mert vakmerő és lehetetlen kísérlet volt az enyém. Teljesen pénz nélkül nekivágni egy teljesen idegen világnak, nem egészen kiforrott szándékokkal, és támogatás nélkül! Az első három-négy hónapra volt pénzem, s szállásom is, tudniillik 1925-ben megalakult a prágai magyar akadémikusok köre, az ún. MÁK (először volt a „két kás” MAKK, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köre, később a keresztényt kilőtték belőle), s ennek a körnek a klubjában találtam én szállást. Mégpedig olyanformán, hogy megválasztottak a klub háznagyának. Azaz magyarán mondva klubszolgának. Mint elsőéves egyetemista ott laktam. Magócsi Dixnek volt egy külön kis irodahelyisége, abban volt egy sezlon, s az volt az én szállásom. Mindez azt jelezte, hogy Prágában a jogot elvégezni számomra igen nehéz lett volna. Iszonyatosan sokat kellett volna magolnom, s közben az egyéb feladataimat is ellátni! Prága szépsége kárpótolt a bajaimért. Bekerültem abba a csodálatos régi városba, amely egyes részeiben még eredeti formájában őrizte a középkort és a barokkot. Meg közel kerültem a Magyar Hírlaphoz. Mert a jog mellett Prágában nekem az volt a célom, hogy újságíró leszek a Prágai Magyar Hírlapnál, s úgy gondoltam, hogy ha ott vagyok, akkor könnyebben megvethetem ott a lábam, mint hogyha vidékről próbálkozom. Lehet, hogy rossz volt az én elképzelésem, de ez volt. Csakhogy olyan nyomorúságban és szegénységben éltem én ott, hogy bizony voltak napok, amikor 1 koronából kellett megvacsoráznom, s ez annyit jelentett, hogy tudtam venni 10 deka reklámszalámit és egy uborkát a zöldségpiacon, és azt ettem. Szép vékony, slank fiú lettem az uborkától. Aztán megbékélt velem a bátyám, és elkezdett anyagilag segíteni, aminek az lett az eredménye, hogy azután már albérletben lakhattam. Érdekesebb persze mindennél az, hogy hogyan kerültem a katolikus mozgalomba, mert nem akartam én magamnak kifejezetten katolikus karriert. Valahogy sohasem tudtam a papokkal kijönni. Kivétel volt az az egy-két igen komoly intellektus, akikről már 157 Mrenna József (1880-1956): Pedagógus, kultúraszervező. Magyar-latin szakos tanár, később az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatója. A csehszlovákiai cserkészek magyar alosztályának parancsnoka volt.
