Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 140 engedélyt kapott, hogy eljöhessen, mert akkor mégnem volt szabad csak úgyjönnimenni, mert a honvédség járt-kelt ott.143 Darvas nem akarta nekem elhinni, hogy ilyen van. Kérlek szépen, beülünk a kocsiba, itt van a névsor, húzd alá, hogy melyik községbe menjünk el, és megtapasztalod. Soha nem fogom elfelejteni, hogy Vámosladányban zuhogott az eső, mikor megálltunk az iskola előtt. Vámosladányban véletlenül vagy szerencsémre egy igazán nagyon rendes tipp-topp vezető, igazgatótanító volt, és Darvas nem akarta elhinni, hogy az emberek fejükre tartották a hokedlit, meg a széket, úgy jöttek meg, mert kevés volt az iskolában a leülési lehetőség. Egymás után az egész falu fejére tartva a zuhogó esőben a széket, meg a hokedlit jöttek be az ajtón. Azt mondja, hogy hát mi ez. Mondom, jönnek az SZMKE- előadásra, és ott végighallgatták a felolvasásokat és a hozzászólásokat. Megvitatták, és szépen hazamentek. Meg is írta annak idején a Darvas ezt egy cikkben, hát el volt bámulva, hogy ilyen egyáltalán létezik. És mi volt a titka Imre bácsi szerint mindennek? Hát, több titka is volt. Egyrészt az akkori politikai légkör nagyon-nagyon sokat segített. Tehát a demokrácia. Azt már úgy megszokták az emberek, s olyan természetes volt, különös segítő, lökőerő nem volt. Az már természetes volt, hogy kimutassa azt, hogy ő magyar és magyarságát meg is vallja, az már akkor előtérbe került. Hitlerék már nagyon a szudétanémet területre ácsingóztak, ott már verekedések voltak, megérződött az, hogy itt valami történik, nálunk meg az emberek hallgatták az előadásainkat. Jól ment az SZMKE-szervezet egészen a nyilas időkig. Akkor, megjelentettek a nyilasok egy rendeletet, amely aztán feloszlatta a szervezetet. Egy példát mondok az akkori (1938-as) politikai légkörre: Jöttem haza Prágából, és a két húgom Pozsonyban az Orsolya-zárdában lakott. Ott jártak gimnáziumba. Az egyik szólt, hogy a főnöknő akar velem beszélni. Odamenten hozzá, és a főnöknő elmondta, hogy a legfiatalabb húgom magatartása egyszerűen kibírhatatlan. Mondom, miért, mit csinált? Azt mondja, hogy jöjjön be az ebédlőbe, megmutatom, mit csinált. Bevitt az ebédlőbe az egyik bolthajtásos zárdái kolostorebédlő és plafon tele volt ragasztva 4-es számmal, akkor az utolsó csehszlovák választásokon a magyar pártnak a választási száma a négyes volt. Hát azt csinálta, az én Magda húgom, hogy éjjel összerakták az asztalokat az ebédlőben és az egész plafont teleragasztották négyessel. De azt mondja, ez semmi, mert a rendőrség is kereste a Magdát, mert komoly testi sértéseket is alkalmazott. Mondom, még mit nem? Hát kiderült, hogy tiltva volt a Bocskai-nyakkendő, és különösen a diákok tüntetőleg Bocskai-nyakkendőben korzóztak a pozsonyi korzón. A tót nacionalista gyerekek pedig odakaptak és letépték a Bocskai-nyakkendőt. Szóval folyt egy ilyen csetepaté köztük. Erre a Magda kitalálta, hogy a Bocskai-nyakkendőt tűzdeljék gombostűvel, s aki odakapott, s pláne ha megrántotta azt, ugye a nyakára volt kötve, összevissza vérezte a kezét. Hát ilyen panaszok voltak, ennyit segített a politikai kör, hogy még az én kis gimnazista húgomat is magával ragadta. 143 Az interjúalany a katonai közigazgatás időszakára utal, amely időszakban a volt trianoni határvonalon továbbra is fenntartották az ellenőrzést.
