Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Előszó
Prohászka Körök egyik korabeli szellemi irányítójával. A kötet tartalma szempontjából ugyancsak fontos témakörhöz tartozik a Gyurcsík Iván által készített Göndöcs László-interjú, illetve a Nádor Orsolya által készített Szabó Károly-interjú, melyeket szintén beillesztettem a kiadvány anyagai közé. Ez utóbbihoz szerkesztettem a Szabó Károllyal folytatott saját beszélgetéseim egy részének anyagát is. Ezúttal is köszönöm mindhármuknak, hogy rendelkezésre bocsátották ezen értékes interjúk szövegeit. Bár a Történeti Interjúk Tárában több felvidéki interjú is található, a válogatásban, terjedelmi okok miatt is igyekeztünk a két világháború közti időszak ifjúsági mozgalmaira fókuszálni, s próbáltuk azok szélesebb körben alig ismert világát közelebb hozni az olvasókhoz. Ezért is szerepel a kötetben a Sarló mozgalom két olyan prominens személyisége, mint Dobossy László és Boross Zoltán. A Prohászka Körök tevékenységébe Sinkó Ferenc és Göndöcs László személyén keresztül nyerünk betekintést. Az ugyancsak e csoporthoz tartozó Varga Imrével készült interjú jól példázza, hogy az ifjúsági mozgalmakban szocializálódott fiatal tehetségek milyen könnyen találták meg helyüket, azaz integrálódtak a szlovákiai magyar közélet olyan országos (politikai és kulturális) szervezeteiben is, mint amilyen pl. a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület (SZEMKE) volt. A két háború közti mozgalmi reneszánsz bizonyos értelemben az önálló Szlovák Állam magyar egyetemi és társadalmi közéletében is folytatódott. Részben erről az időszakról számol be a Vígh Károllyal és Schleicher Lászlóval készült interjú. Az e generációhoz tartozó számos fiatal szlovákiai magyar értelmiségi vállalt fontos érdekvédelmi és közvetítői szerepet a csehszlovákiai magyarságra cunamiként zúduló „hontalanság éveiben” azaz a lakosságcsere és deportálás időszaka alatt. Az ő kitartó helytállásukat jól példázza a Hites Kristóffal és Szabó Károllyal készült interjú. Az interjúk anyagát a témakör adta korlátok alapján helyenként rövidítettük, illetve a jobb közérthetőség kedvéért stilizáltuk. A személyes élettörténet elbeszélésének műfajára épülő Oral History módszerrel készülő interjúk elsődleges célja, hogy a személyiség által megélt formában, mintegy kinagyított módon szemléjük s éljük át az egykori történelmi eseményeket, történéseket. Emlékezőink e módszer segítségével nemcsak elmesélték a számukra oly fontos múltbeli eseményeket, hanem saját „kommentjeikkeľ is ellátták, mintegy kiegészítették azokat. Élénk, az interjú közben is nagy belső átéléssel elmondott történeteik így abban is segítségünkre lehetnek, hogy ne csak betekintést nyerjünk a két háború közti időszak mikrotörténelmi folyamataiba, hanem a magunk számára ténylegesen újra is alkossuk ezen időszak történelmi fogalmát és jelentőségét. Ez persze nem jelentheti azt, hogy emlékezőinktől minden esetében elvárható legyen az események objektív és részleteiben is pontos felidézése. Épp ezért kötetünket a téma iránt érdeklődő olvasók mellett elsősorban a korszakkal foglalkozó, azt kutató történészeknek ajánljuk, egyfajta forráskiadványként. Meggyőződésem, hogy a két világháború közti időszaknak, illetve ezen belül is e kötet fókuszában álló magyar ifjúsági mozgalmak történetének még számos olyan kiaknázatlan, értékekben gazdag lelőhelye van, mely mindenképp rászolgál a további kutatói, történészi feltáró munkára. A (cseh)szlovákiai magyarság történetének olyan, nagyrészt a feledés homályába elmerült Atlantiszáról van szó ugyanis, mely számos jó példával, tanulsággal tudna szolgálni a napjainkban élő, és a saját identitásból fakadó felelősséget komolyan venni kívánó kortársaink számára is. A kötet immár valóságosan is történelmi szereplői sokféle utat jártak be életükben, de történeteik egy dologban mégis megegyeznek egymással, ez pedig az a fontos
