Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 110 majd pedig azt mondta, hogy „Most pedig elvtársak, nézzük meg mindezt vaskúti viszonylatban!” És akkor megnézte mindezt vaskúti viszonylatban, utána pedig azt mondta: „Elvtársak, ahogyan idejöttünk, úgy menjünk is haza!” És hazamentünk. Ilyen volt az első találkozásom a magyar valósággal. Visszatértem Budapestre, ahol az Astoria Szállóban biztosítottak nekem átmeneti szálláslehetőséget. Másnap értesítettek, hogy menjek el egy központi káderosztályra, amelynek a vezetőjével meg kellett beszélnem, milyen beosztást adnak majd nekem. Három lehetőséget említett, ezek közül választhattam. Az első a Kulturális Kapcsolatok Intézete Nyugat-Európai főosztályának a vezetése volt. A második volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Francia Tanszéke. A harmadik lehetőség pedig a Külügyminisztérium keretében akkor létesített Külügyi Akadémia nevű főiskola, amely - ahogy a neve is jelzi - káderutánpótlást képző intézmény volt. Én ezt a harmadikat választottam, egyszerűen azért, mert a Külügyminisztérium itt fölajánlotta, hogy lakást vásárol részemre. Úgyhogy én ezt választottam. A Külügyi Akadémián a feladatom tanszékvezetői minőségben az volt, hogy különféle akkor érvényesített szempontok szerint kiválasztott káderjelöltek számára megszervezzem a nyelvtanulást és a külügyi diplomácia alapelveit. Ezt én természetesen szívesen csináltam, főleg azért, mert a nyelvtanítás révén számos olyan középiskolai tanárnak biztosítottam munkalehetőséget, akik egyébként meglehetősen tengődtek abban a világban. Kiváló emberek vállalták, hogy eljönnek hozzánk tanítani, például a német szakot Krammer Jenővel láttattam el, mert ő akkor sajnálatos módon az Oktatásügyi Minisztériumban az áttelepült magyar tanítók, tanárok elhelyezésével foglalkozott. S mivel ez nagyon nehéz és körülményes munka volt, szívesen vállalta a nyelvtanítást. Véle történt meg az, hogy amikor behoztam oda, a Külügyi Akadémia adminisztratív vezetője elbeszélgetett vele, ahogyan akkor szokták mondani. Természetesen nagyon meg volt elégedve Krammer Jenő egyéniségével és tudásával, felkészültségével és mindennel, s barátságosan megkérdezte tőle, hogy „Tanár elvtárs, hát hogy van az, hogy maga ilyen múlttal, mint az öné, nem tagja a pártnak?” Mire Krammer Jenő azt válaszolta, hogy „Háttetszik tudni, énnekem az ilyen dolgoktól mindig megfájdul a gyomrom.” Éntőlem azonban soha ilyesmit nem kérdeztek, tehát a gyomrom sem fájdulhatott meg ennek következtében. Az egyetlen bántó vagy fájdalmas az a körülmény volt, hogy abban a helyzetben, 1950 tájt megszűnt számomra a publikálási lehetőség. Nem minthogyha nem lettek volna akkor is mindenféle kiadványok, meg folyóiratok, de számomra nem voltak megfelelőek. Akkor jelentkezett nálam Sulán Béla,116 aki a Magyar Tudományos Akadémia első osztályának titkárságát vezette. Arról beszélt, hogy vállaljam el egy alapvető fontosságú és nagy terjedelmű cseh-magyar szótár szerkesztését, elkészítését. Én ezt szívesen vállaltam, mivel egyrészt munkát adott, másrészt pedig engem az ilyen tevékenység régebben is foglalkoztatott. S elmondhatom, hogy az a tíz év, mert pontosan tíz évig tartott, amíg a megbízástól a megjelenésig csináltam ezt a két nagy kötetet, igen sok örömet adott. Ugyanis a szótárolvasás gyönyörénél csak egy nagyobb gyönyörűség van: a szótárírás. Természetesen a tíz évben benne 116 Sulán Béla (1916-1968): Nyelvész. A Magyar Újságba írt cikkeket. 1938 után Magyarországon nyelvészként tevékenykedett. 1950-től a Nyelvtudományi Intézet kutatója.
