Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)

Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval

tak a kollaboráció mellett. Ezt sajnos tudomásul kell venni. Persze - majd erre mindjárt rátérek - 1942 telétől megváltozott a helyzet. A franciaországi német megszállást két korszakra lehet tagolni, az első korsza­kot együttműködés, a kollaboráció jellemezte. Most ennek a korszaknak a kiegészí­téseként hadd mondjak el egy jelentéktelen történetet, amelynek azonban bizo­nyos távolabbi összefüggései lehetnek. 1941 nyarán szólt nekem egy magyar barátom, Gergely János, hogy este meglá­togatja őt egy volt diákköri barátja, aki a spanyol polgárháborúban vett részt, majd pedig a franciák internálták őt Dél-Franciaországba, még a '30-as évek végén. De ekkor, 1941 nyarán az egész csoport Párizson át hazatért a németek segítségével Magyarországra. Ez a hajdani barát aznap este nála volt, és Gergely hívott, hogy én is menjek el. Elmentem és hármasban beszélgettünk. Ez a fiatalkori barát Rajk László volt.110 Én ekkor hallottam róla először, ekkor ismertem őt meg személyesen, és a találkozás emlékéből a következő mozzanat ragadt mega tudatomban: amikor este 8-9 óra felé elbúcsúztunk egymástól, akkor Rajk László megölelt bennünket, s most is emlékszem rá, hogy a következőt mondta: „Történjék velünk bármi, mert tör­ténhet velünk bármi, de soha se feledjük el, hogy magyarok vagyunk!” Ez volt a talál­kozásom Rajk Lászlóval a német megszállás alatt 1941 nyarán. Ahogy előbb említettem, a megszállásnak ez a bizonyos első korszaka viszony­lag eseménytelen volt, abból a szempontból, ami a világtörténelmi eseményeket illeti. Úgyhogy számomra tulajdonképpen elég normális, kellemes időszak volt, mert részint kaptam ezt a bizonyos ösztöndíjat, amelyről beszéltem, másrészt taní­tottam az egyetemen, harmadrészt pedig dolgoztam a könyvtárban a saját munká­imon. Közben magyar folyóiratok részére küldtem haza beszámolókat a franciaor­szági, elsősorban párizsi kulturális eseményekről, nevezetesen a színházi estékről, új könyvekről, meg ilyesmikről. Meg kell mondanom, hogy mindkét terület, a könyv­kiadás is, meg a színházi kultúra is magas színvonalú volt akkor Párizsban. Ahogy később a visszaemlékezésekből kiderült, olyan német személyek irányították vagy támogatták ezt a kulturális tevékenységet, akiknek bizonyos kapcsolatuk volt a francia szellemmel, a francia kultúrával. Ekkor ugyanis a német politikai elképzelés az lehetett, hogy mintegy Németország irányításával a megszállt országokban bizo­nyos szellemi függetlenség jegyében dolgozzanak az emberek. De minden megváltozott 1942 telén, amikor az oroszországi hadműveltek úgy alakultak, hogy a német hadsereg egyre-másra veszítette el állásait, és bekövetke­zett a sztálingrádi csata és a német haderő nagyon súlyos veresége. Mindezt köve­tően pedig Nyugat-Európában az ellenállás kibontakozása. Ekkor megkerestek engem a magyar ellenállási mozgalom irányítói, köztük Mód Péter, aki a francia kommunista párt központjából a külföldi ellenállási szervezeteket próbálta mozgó­sítani, így a magyart is. Arra kértek engem, részint Mód Péter, részint pedig Gereb­­lyés László költő, író, hogy én is kapcsolódjam be az ellenállási mozgalomba. Még­pedig olyanképpen, hogy hozzak létre egy értelmiségi csoportot, amely a magyar szellemi hagyományokat próbálja tudatosítani a franciákban, és a magyar szellem 110 Rajk László (1909-1949): Magyarországi politikus, miniszter. A Pázmány Péter Tudományegyetem francia-magyar szakán végzett, majd az illegalitásban működő kommunista mozgalom tagja lett. 1946 és 1948 között belügyminiszter. 1949-ben koncepciós perek áldozta lett. 1956 őszén bekö­vetkezett újratemetése fontos mozzanata volt az 1956-os magyar forradalom felé vezető útnak. 103 DOBOSSY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents