Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
őrség volt a tábor bejáratánál, de figyelembe se vették, hogy kimegy vagy bemegy 69 az ember. (Strasser Ferenc, Bocholt, 1945 novemberétől) Elvittek bennünket autókkal Borghorstba, az egy olyan helyes városka volt, jó dolgunk volt ott. Ott már az angolok parancsoltak teljesen. Mink iskolában voltunk elszállásolva, de voltak, akik gyárban voltak elhelyezve, mert sok népet vittek oda. Ott voltunk egész télen, míg csak haza nem jöttünk. (író Ernő, 1945 októberétől) Ősszel bekerültünk Borghorstba, ott aztán már volt rendes kaja. Naponta volt egy liter leves, fél liter tejeskávé reggel, negyed fehérkenyér, azt úgy faszoltuk este, úgyhogy be kellett volna osztani, de hát megettük, mint afféle éhes ember. Volt ott egy katolikus iskola, ott voltunk elszállásolva, ott rendesen volt fűtés, már olyan formában, hogy amit tudtunk, akácfát, ilyesmit, azt kivágtuk, aztán vittük, tüzeltünk. Sok magyar katona volt ott, de azok a városnak a másik felén voltak, valami repülőgyárban, vagy miben voltak elszállásolva. Körülbelül olyan jó két vagy három hónapig voltunk ott. Az angol katonák kifogástalan emberek voltak, nem lehet mondani rájuk semmit se. Borghorstból havonta két napot elvittek bennünket valami vízi erőműhöz, de hát az csak olyan munka volt, hogy semmi: parkérozás, ilyesmi. Jó volt, mert adtak jó kaját is. (Vörös Sándor) Augusztus másik fele volt, mikor Borghorstba érkeztünk, itt volt az elhelyezés egy cérnagyárba, tele leventékkel. Az út másik oldalán is volt egy gyár, ott voltak elhelyezve az Istvánék és a Szilvi. Tibor bátyám is ide került a városba. Az egész város tele volt katonasággal és leventékkel, még a kirakatokban is katonák voltak elhelyezve. Szabadon járhattuk a várost, kaptunk mindennap ennivalót, reggelire kakaós kávé, ebédre leves, szelet kenyér, délután ötkor hideg vacsora, húsz deka fehér kenyér, hozzá egy darabka vaj vagy sajt. Én jelentkeztem munkára, az Ems folyóra, megtelt mindennap a két katonai autó. A munkahelyen folytak a munkálatok, egyengették a folyó partját nehézgépekkel, széles talpú hengerekkel. Mink hordtuk az ötvenszer ötven centis kocka betonlapokat talicskákkal. Jó étkezést kaptunk, de négy nap után már nem mentem, mert nagyon fárasztó munka volt. (Kiaszta Zoltán) A foglyok szervezett hazaszállításánál az esetek nagy részében vonatszerelvényeket használtak fel, de néhányan gépkocsi konvojokkal is voltak szállítva (Bódi Ferenc, Petro Ľudovít). Ahogy azt a visszaemlékezőim esetei is bizonyítják, a szervezett transzportoknak több előnyük is volt: a volt hadifoglyoknak nem kellett törődniük az utazás szervezésével, általában az élelem is be volt biztosítva, és ami talán a legfontosabb, a transzportok általában a szövetséges katonák védelme alatt álltak. Persze a félelem így sem volt alaptalan - többen a visszaemlékezőim közül olyan híreszteléseket hallottak, hogy a szovjetek átvettek néhány Nyugatról érkező transzportot, és a Szovjetunióba irányították ezeket. Amint már említettük, a transzportokat 1945/46 telén leállították, ugyanis az 1945 őszén az Auerbach-Westlager és Tutlingenből elindult transzportokat a zónahatáron átvették a szovjetek, és a Szovjetunióba irányították. Újabb transzportok csak 1946 tavaszától indultak hazafelé, ezúttal fegyveres őrség kísérte azokat egészen a hazai fogadóállomásig.112 Wolfsburgban volt egy eset, bevagonéroztunk, hogy már visznek bennünket haza. Mikor már megvolt minden, egy óra múlva jött a parancs, hogy nem megyünk 112 Tárcái 1992, 104.
