Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kosztolányi Gáspár

1945. XII. 30. Hét órakor ébresztő, utána reggeli, édes fekete üresen. Milyen jó, akinek van hozzá kenyere. Majd megborotválkozok, megmosakodok s rendbe hozom kissé ágyamat, s lefekszek. Délig alszom, délben meghozzák a harmad kenyeret s margarint. A margarin is sokkal jobb civil kenyérrel, a komisz majd jó lesz vacsorára. Ebéd után elmentem koncertre, ma megint nagyon jó műsor volt. Utána elmentem a kantinba, megittam két pohár sört. Mire visszaérek, már meghozták a vacsorát, babgulyás és egy szelet párolt hús. Nagyon jóízű volt ma a gulyás. Vacsora után egy cigaretta. Lassan létszámellenőrzés s utána még egy keveset beszélgetünk, nézem a kártyázókat, majd elszívok még egy cigarettát s lefekszek.

1945. XII. 31. Reggel hét órakor ébresztő, reggeli keserű fekete s hat darab keksz. Ma az év utolsó napján nincs kivonulás munkára. Ugyan egyes kommandók kivonultak reggeli után. Beszól a tolmács, lehet fürödni. El is mentünk mindnyájan a jó meleg zuhany alá. Mióta fogoly vagyok, nem is fürödtem meleg vízben. Igazán nagyon jólesett. Utána egy jót aludtam egészen délig. Délben megkaptuk a negyed kenyeret s egy kanál lekvárt. Ma egy kicsit jobb kaját is adhattak volna a franciák, jegyeztem meg magamban. Ebéd után felmentem Tóth Gyula kollégámhoz egy cigarettára. Öt órakor megkaptuk a vacsorát, répás tésztalevest. Vacsora után közvetlen kezdődik a koncert. Mondhatom, még ennyit nem nevettem életemben, ennyi viccet, tréfát, táncot, humoros nótát még nem hallottam. Különösen a „Két Bohóc” alakított legjobban. Koncert után a szobában vicceltünk még egy darabig, majd „Boldog Új Évet” kívánva egymásnak lefeküdtünk. Az idő megváltozott odakünn, kezd fagyni.

1946. I. 1. Boldog Új Évet. Éjfélkor arra ébredtem, hogy valaki húzza rólam a köpenyt. Hirtelen felülök, hát az egyik kollégám a 33-as szobából jön boldog új esztendőt kívánni. Odakinn a folyosón írtó nagy a lárma. Talán a láger összes sípja szól. Künn az udvaron puskalövések, géppuskasorozatok, rakétával, távolabbról ágyúlövések hangzanak. Jelzik az új év beköszöntését. Én is hirtelen felöltözök, s sorba járom kollégáim, én is új évet köszöntök. A folyosón annyi a nép, hogy alig lehet megmozdulni. Egyszercsak valaki elkiáltja magát, kekszért és kávéért sorakozó. Nagy újongás minden szobában a jó hírnek, de csak pillanatokig. Rövidesen kiderül, hogy csak valaki humort keltett. Miután a szobában vége az üdvözléseknek, Mező József bajtárs felolvassa Bruzsik József bajtárs költeményét, melyet az új év beköszöntésére írt. Utána öt perces néma csend, mindenki szeretteire gondol és imádkozik, majd elénekeljük a himnuszt. Újra lefeküdtünk.

Itt fejeződik be a naplóm, tovább nem is írtam, mert elég fárasztó volt a munka. Csak akkor írtam, mikor hosszabb szabadidőnk volt, az ünnepek alatt, amikor egy kicsit megpihentem.

Az ennivaló rossz volt végig Strasbourgban is: vagy répaleves volt, vagy zabpehelyleves. Csak az volt a különbség, hogy ott már azért a leleményességen is múlott, hogy milyen helyzetben van az ember - egy idő után már lehetett szerezni civil kosztot is. Amikor gazdasági iskolába jártam, a tarlórépa még divat volt, az olyasféle, mint a retek, úgy néz ki körülbelül, mint a kaleráb, csak laposabb. A parasztok az aratás és a tarlószántás után vetettek belőle, mert az gyorsan nő, őszre már jó nagy. Ott a franciáknál is augusztusban ültették: meg lehet azt enni,

173