Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Merva Arnold
Mondtam neki, hogy hol szokott abban az időben állni a komáromi vonat, a peron mellett az első vágányon:- Nézze meg, hogy rá-e van írva, hogy Komárno. Ha igen, akkor szálljon fel, de ne álljon szóba senkivel. Komáromban már beszélhet magyarul is, ott már biztos útbaigazítják magát, hogy melyik a szerdahelyi vonat. Hát csak hazajutott az öreg. A hírem előbb hazaért, mint én. Deákiról igazoltak vissza, hogy igenis hazajöhetek. A sellyei úton már voltak, akik jöttek elém. Molnár Miki hozta a menyasszonyát, Takács Ernő, a szomszédom, az is jött elém:- Hallottuk, hogy jössz. Úgyhogy biciklikaravánnal vonultam be Deákiba. Másnap bementem a csendőrségre, tudtam, hogy jelentkezni kell. Tudomásul vették, itt vagyok, rendben van, adtak valami igazolást és kész, itthon voltam. Édesanyám akkor kórházban volt, Újvárban, mindjárt a csendőrség után mentem utána. Megtaláltam a kórházban, hárman voltak a szobában, hát sírt mindenki, az természetes. Aztán az édesmama is talán egy héten belül hazajött. Addig én a nagyapáméknál voltam. Mindent újra kellett kezdeni, azt lehet mondani. Mindent. Megvan mindennek a maga története, és minden embernek is megvan, de sokszor nem is hasonlítanak egymáshoz. Beszéltem én olyan volt hadifogollyal - később jött haza még egypár hónappal, mint én -, és azt kérdezte, hogy »mi bajotok volt nektek ott Oroszországban? Énnekem jobb sorom volt, mint itthon«. Szóról szóra így mondta. Mit csináljunk, ki így élte meg a dolgokat, ki úgy. Beszéltem én olyan deákival, Szabó Pistával, szintén hadifogoly volt, aki kint volt Oroszországban, szabó volt a mestersége. A szabók azok megbecsült emberek voltak, mert azok nem a közlegényeknek varrtak, hanem a valakiknek. Az az illető is elmesélte, hogy a kapitány azt mondta, »Pista, hazakerülsz. Amint lehet, te haza fogsz jutni«. »A kapitány nőjének - nem mondta, hogy a feleségének, valami stramm nő volt - olyan kosztümöt varrtam, mint a kívánság, az után megfordult aztán mindenki.« A következő tavaszon hazajött a Pista. Szóval így is lehetett hazajutni. Aki csak hallgatott, tűrte, és elszenvedte az egészet szó nélkül, az akkor került haza, ha szerencséje volt. Voltak, akik kivételezettek voltak, közöttünk is voltak olyanok, akik először csak antifasiszták voltak, később hűséges párttagok. És voltak szerencsétlenek is, kifejezetten szerencsétlenek. így a fogságom el van mondva. El nem vettem belőle, hozzá nem tettem. Nem volt könnyű dolog átélni. Összeteheti a kezét az, aki átélte, és aki egészségesen élte át. És azok közül is, aki még most is él, az duplán teheti össze a kezét. 291 MERVA ARNOLD
