Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Merva Arnold
hát itt vagyok, és mégse vagyok otthon? Nagyon megdöbbentem rajta, és akkor elhatároztam, hogy hazajövök. A hazajövetelem nagyon érdekes volt. Adtak segélyként kimustrált katonaruhákat, én egy svéd zubbonyt kaptam, az Irénke néni férje aranyos ember volt, csinált belőle nekem egy dzsekit, nadrágom volt, úgyhogy már akkor valamiképpen kinéztem, abban indultam haza. Utolsó előtti nap, amikor már elhatároztam, hogy másnap indulok haza, összecsomagoltam a kevés holmimat. Voltam még bent munkában, bementem jegyért a népjóléti minisztériumba is, ott volt nem messze tőlünk, az Alkotmány úton, mert a hadifoglyoknak járt három szabadjegy Magyarország területén.- Meddig? - kérdezték.- Én Párkányon keresztül megyek.- Hát akkor Szobig kap szabadjegyet. Jól van, megkaptam és zsebre tettem. De közben találkoztam a Szuromi Laci bácsival, a volt művezetőmmel, a főnökömmel a tanműhelyben. Mikor jöttem ki az istvántelki főműhelyből, ő szolgálatos volt, mert ő tiszti minőségben volt, mert művezető vagy főművezető volt a gépjavító osztályon, az volt a harmadik osztály az istvántelki főműhelyben.- Hát te itt vagy!? - csak nézett rám.- Itt vagyok, nemrég jöttem haza Oroszországból.- Fogoly voltál? És hazakerültél?- Hazakerültem, látja, itt vagyok.- És mit csinálsz itten?- A hűtőkocsiknál vagyok - mondom neki.- Megbolondultál te? Hűtőkocsiknál? Hát miért nem kerestél engem? A jó isten tudta, hogy itt van a Laci bácsi, én nem tudhattam. Betelefonált a főnökségre:- No - azt mondja -, most már nem csinálhatok semmit, már a főtanácsos úr elment, holnap átjössz a három osztályra. Én a Tóth tanácsos úrnál elintézem. Másnap reggel felültem a Nyugatiban a vonatra, és ott állt meg éppen a vonat, hogy arra az üvegezett fülkére ránéztem ott a kapunál. Laci bácsi kint állt az ajtóban, és leste, hol vagyok. De én haza akartam jönni. Ha az édesanyámmal nem lett volna ez a baj, nem jöttem volna haza. (Laci bácsi állítólag a Margit hídnál halt meg 1956- ban.) Budapestről haza Eljöttünk Szobig, leszálltam, szépen sütött a nap, július közepe volt, leültünk ott a padra. Egyszer csak egy olyan idősebb bácsi nagyon téblábolt ottan:- Hazafelé? - mondom neki.- Jó volna - nézett rám.- Akkor üljön ide. Aztán jött egy harmadik, egy vidám fiatal srác, mondta, hogy ő csak ide megy a szomszédba, Párkányba, »ide már csak át tudok menni«. Közben befutott innen Szlovákiából egy motorvonat, a 131-sek voltak ezek a motorosok, azok Párkány és Szob között jártak. Nem ismertem azt a motorvezetőt, de mondtam neki, hogy én is a fűtőháznál voltam. Aztán mondtam neki, hogy ezek és ezek voltak ott - akkor már elhitte, hogy ott vagyok, mert nekünk, a műhelynek nem volt kapcsolata a fűtőházzal. Ismerte ő is a műhelyistákat, kérdezte, hogy hogy vannak. Hát így amúgy. 289
