Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Kőrös Zoltán: Előszó
22Hučko Károly három kategóriájú fogolyról beszélt: „Háromféle tábor volt. Mi voltunk a hadifoglyok, vojennoplenni, voltak a munkára mobilizáltak, v trud mobilizovani, és a zaklucsonijok, a büntetettek. A v trud mobilizovanik olyan nemzetiségekből voltak, akik harcoltak az oroszok ellen, úgyhogy nem voltak megbízhatók a hadseregben. A katonaságnak nem feleltek meg, de kihasználták őket munkára. Ugyan úgy táborokban éltek, mint mi, ott kapták az ételt, de azok olyan félszabadok voltak, nem nagyon voltak őrözve, szabadon jártak a munkahelyre. Ezekkel voltunk együtt, bekerített munkahelyen, egymás között jártunk. A zaklucsonijok voltak a legtöbben, azokat mindig erős kísérettel vitték, előttük mentek katonák, utánuk, és oldalt, lóháton. Azok külön bekerített helyen dolgoztak. Látni láttuk őket, mikor mentek a munkahelyre, de hogy honnan jöttek, azt nem tudjuk. Ha nem sikerült őket megelőzni, akkor sokszor órát is kellett állni, amíg elvonultak, mert oda közéjük nem lehetett besorakozni.”15 Hideghéti Flórián is említett büntetett szovjet állampolgárokat, akiknek nehezebb sorsuk volt, mint a hadifoglyoknak: „Azok az emberek voltak internálva, akikről valahogyan kiderült, hogy a háború alatt németekkel beszéltek vagy kereskedtek, és emiatt tíz, tizenkét éven alul senkit nem ítéltek el. Megismerkedtem egy lánnyal, velem egyidős volt, azzal szoktam beszélni, pedig a civilekkel nem lett volna szabad. Orvosira járt, és mikor a háború alatt valami német katonának adott el krumplit, és a német szórakozni akart vele - fiatal, szép nő volt -, később tizennégy évre ítélték.” Míg Hideghéti Flóriánnak lassan befejeződött a több mint hároméves hadifogsága, a volt tábora folytatta funkcióját: „Egy éjjel egész éjszaka hallom, hogy hatalmas morgás van tőlünk nem messze. Mi ez? Nézem, hát rengeteg katonai autó járkál össze-vissza. Felkelünk reggel és egy hatalmas másfél méteres drótkerítést húztak ki. Olyan másik napjára tele volt katonasággal: szegény katonák, olyan betegen, lassan mentek. Oda akartunk menni hozzájuk, de az őrük fellövöd: a géppisztollyal, aztán már nem mertünk. Kérdeztem a hadnagytól, hogy mi történt? Nem tudta ő se, de elment oda megkérdezni. Kiderült, hogy azok Németországban voltak hadifoglyok és mikor hazaengedték őket, egyenesen hozták őket a büntetőtáborba.”16 Munka Az összes háborút viselő fél közül a Szovjetunió veszteségei voltak a legnagyobbak - a jelenlegi konszenzus szerint 27-28 millióra tehető a háborúban meghalt szovjet állampolgárok száma. Az anyagi kárai az összes károk 41%-át képezték. A Szovjetunió európai részei a négy év háború után romokban hevertek, a katasztro-15 vojennoplennij [BoeHHOonAeHHbiíí] - hadifogoly; a másik kettő megnevezést az adatközlőim közül csak Hučko Károly említette - a „v trud mobilizovani“ [b TpyA Mo6uAM3npoBaHbi] magyar megfelelője „munkára mobilizált", a zaklucsonij [3aKAtOHéHHbiň] pedig fegyenc, rab. 16 A Szovjetunióban az 1927. évi háborús bűnökről szóló rendelet 22-ik paragrafusa szerint a fogságba esés egyenlő volt a hazaárulással. 1941. augusztus 16-án jelent meg az a hírhedt 270-es számú parancs, melyet maga Sztálin adott ki, amely szerint a bekerítésbe került katonáknak életre-halálra kellett küzdeniük az ellenséggel. Aki viszont inkább a hadifogságot választotta, azt „minden eszközzel meg kellett semmisíteni" és a családtagjaitól elvenni az állami juttatásokat és támogatásokat. A fogságba esett parancsnokok és komisszárok családtagjait még le is tartóztatták. Knopp, Guido: Zajatci, Bratislava 2009, 33-34.
