Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
122- A Tóth Pistát keressük - mondtam neki.- Maga a bátyja! - nagyot nézett. - Isten bizony! Jaj, mi lesz itt, Pityukám, mi lesz itt! Az magát annyit kereste! Jöjjön be!- Nem megyünk - mondtam neki -, küldje ki, hogy valami földi keresi. Én elfogok az ajtó mellé bújni, de ki ne vallja neki! Bement, egyszer csak nyílt az ajtó, ugye én még húzódtam az ajtó hátánál. A Pista volt - meglátta a Ferit és nagyot kiáltott:- Szermusz Bobikámü - A megszokott gyereknevén szólította, amit úgy egymásnak adtunk: a Feri volt a Bobi, én meg a Hari. - A bátyámat nem hozod? És akkor átnyaláboltam hátulról őtet.- Bátyám!!! Akkorát ordított, hogy minden ajtó kinyílt! A felesége a harmadik szobában dolgozott, csergett a géppel, de megismerte a Pistának a hangját, és odajött hozzánk. így találkoztunk, évek után, megvolt a nagy öröm. Aztán bevitt bennünket egy olyan társalgószobába.- Jaj - mondtam neki -, mivelünk ám lehet alsómozgó: tetű! - De nem volt, nem éreztük, mert azt állandóan öltük el, ha valakiben volt, azt már üldöztük, hogy a tetűtől meneküljön, mert máskülönben kivetjük. Egyszer csak csengettek az ebédre.- Na - mondta a Pista -, gyerünk, megyünk le az ebédre!- Most ettünk - mondtam neki -, sok szalámit megettünk fekete kenyérrel!- Na, nincs olyan szekér, amire még ne férne! Lent volt a konyha, mentünk és megebédeltünk, közben megbeszéltük a dolgokat. Elmondtuk azt is, hogy beszéltünk a Terussal.- Szívesen látlak téged is, Ferikém - mondta Pista -, már ma nem mentek haza, szombatig itt lesztek nálam! Én is szöktem, tenektek is szökni kell, mást nem lehet csinálni.- Jó - mondtuk neki -, a Terustól már tudunk mindent. Aztán a Pista elmesélte, hogy mik történtek otthon. Ferinek volt egy nővére, az Arany, és az férjnél volt egy Sellyéinél, a N. V.-nél. Pista az tudta, hogy a V.-t országszerte körözték, mert az a sellyei zsidókkal nagyon elbánt: kirúgta őket a sorból, megverte őket, mindenüket elrabolta. Az öcsém megmondta, hogy ott bujkál Pesten az Ilonánál, a Feri másik testvérénél. Pista állami ember volt, kötelessége lett volna jelenteni - én mai napig se tudom, hogyan tudott erről.- El ne árulj - mondta Ferinek -, mert a kenyeremről van szó, engem kivetnek rögtön a minisztériumból. Fia akarsz, elmehetsz utánuk, de nálam is aludhatsz. Nem erőltetlek, de szombaton délben a minisztériumban találkozunk. Feri el is látogatott az Ilonához. Aztán el is mondta, hogy elment, becsengetett, és az Ilona meglepődött, hogy hát hogyan talált rá. A V. akkor elbújt, de aztán későn este jelentkezett.- És legalább beszéltél vele? - kérdezte a Pista.- Persze hogy! - mondta a Feri. Amikor jöttek vissza a sellyei zsidók, akik hazaszabadultak, Királyfán mentek keresztül a töltésen, és azt tudakolták, hogy vissza-e jött a N. V., és hogy életben maradt-e. Mondták is nekik, hogy életben van és hogy köröztetik.- Na nem soká fog világítani a földön - mondták a zsidók. És úgy is lett, egy szép napon csak rájöttek ám, hol bujkál. Akkor már több évig az Ilonánál volt. Már ki is volt tűzve az, hogy elhozzák Nyitrára, és elítélik. De reggel, amikor mentek érte, holtan találták a cellában. Összetörte a gégéjét: össze tudta törni, mert ilyenek már előre el
