Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Dittel Laura
DITTEL LAURA 86 - Nem tudom. Borzasztó rossz vagyok a dátumokat illetően. Úgy emlékszem, egy hétre a referendum után már nem volt tanácselnök. Hogy hogyan volt megoldva a kooptált tanácselnök kérdése, mikképpen volt a tanácselnök megválasztva, szintén nem tudom. Úgy rémlik, mintha kerékasztal-tárgyalások eredménye lett volna, de nem vagyok benne biztos. Tudom, hogy annak idején rengeteg kerékasztal-tárgyalásunk volt, még előtte nagygyűléseket tartottunk. Az elején, ugye, az utcán találkoztak az emberek, aztán később szerveztünk két-három nagygyűlést a nagyteremben. Meghívtuk rá Szepsi minden lakosát. Aki tudott és akart, mindenki eljöhetett. A gyűléseken elhangzottak fel voltak véve magnószalagra. Általában aktuális problémákról volt szó. Mindig történt valami Pozsonyban, történt valami máshol. Ugyanúgy, ahogy az első gyűlésen kint az utcán, a későbbi nagygyűléseken is gyakran megszólaltak olyan emberek, akik személyes vagy családi problémáikat akarták megoldani, tisztázni. Voltak olyanok, akik felszólaltak, hogy hét éve nincs lakásuk. Szóval ilyen dolgok. De ez teljesen normális volt, nem csak Szepsiben, mindenhol ez volt. És azt hiszem, ezzel mindenki számolt, ez egy ilyen időszak volt, mindenki beszélt. Ezekre a nagygyűlésekre általában mindenki meg volt hívva a városi hivatalból, a város képviselői, a tanácselnök és a legközelebbi munkatársai, akik mindig eljöttek és végigülték a gyűléseket, amik néha órákig tartottak és általában nagyon fárasztók is voltak, de ezek az emberek végigülték, és ott voltak, felkészülve arra, hogy esetleg válaszolni is kell a kérdésekre, amelyek feléjük irányulnak. Hajlandók voltak válaszolni. Gyakran részt vett a gyűléseken Vitéz Erika is, aki az akkori prágai parlamentben volt képviselő. Emlékszem rá, hogy mindig az első sorban ült, piros kabátka volt rajta. A nagygyűlések után kezdődtek a kerékasztal-tárgyalások. Azokon általában 10- 15 ember vett részt. Most nem tudom megmondani pontosan, hogy ki mindenki volt ott. Legfőbb emberek Zsolner Áki, Zakariás Pisti, Nagy Ildikó, Bocskorás, a keresztnevére nem emlékszem. Ő már nem lakik Szepsiben, kb. harminc év körüli fiatalember volt. Egy idő után aztán megjelentek új emberek, a fiatalabbik Ötvös, neki sem tudom a keresztnevét, Ötvös Lórinak a fiatalabbik testvére. Ő volt egyébként Zsolner Ákos egyik kinézett embere, hogy esetleg aktívabb lehetne a helyi politikában. Később úgy tűnt, tetszik is Ötvösnek a gondolat, és gyakran eljárt hozzánk. De nem mindenki tartotta őt elég erős személyiségnek arra, hogy valami komolyabb funkciót töltsön be. Nem tudom, még kit kellene megemlítenem. Gacek úr, Konderla Géza, Lükő úr, vagy 10-15 ember. Ha jól emlékszem, én egy kerékasztaltárgyalást sem hagytam ki, mindig ott voltam. Hogy miről tárgyaltunk, arról sajnos pontos információt nem tudok mondani. Ha látnám az anyagokat és a jegyzőkönyveket, egész biztosan vissza tudnék emlékezni mindenre, de így fejből nem tudom. Amire emlékszem, főleg a referendummal és a város vezetőségével kapcsolatos, illetve azzal, hogy kik fogják betölteni a fontos pozíciókat. Nemcsak a város első emberéről beszéltünk, de a képviselő testületről is. Ezek már komoly politikai tárgyalások voltak.- Ha azt mondod „kerekasztal", akkor ott az akkori forradalmárok, VPN-esek önmagukkal tárgyaltak?- Igen, de ezek a kerékasztal-tárgyalások tulajdonképpen akkor voltak, amikor nem volt már egység a VPN-ben. Amikor már több volt a vélemény, több volt az elképzelés, akkor próbálkoztunk ilyen kerekasztal-tárgyalásformával, hogy így dönt-
