Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Dittel Laura
82 < CC 3< LU b-L O privát helyre mentem, és onnantól fogva szabadabb életet éltünk, megismertünk egy kicsit másféle dolgokat is.- Diákmozgalmak voltak akkoriban Eperjesen?- Voltak, de én nem voltam soha valami aktív. SZISZ-tag voltam ugyan, mert mindenki az volt, de nem voltam tagja egyáltalán semmilyen külön szervezetnek, nem volt semmi funkcióm. Nem, nem is emlékszem, hogy valamikor is részt vettem volna valami ilyesmiben.- 1989-ben érettségiztél?- 1988-ban érettségiztem és azután jelentkeztem főiskolára, de nem vettek fel, ezért dolgozni kezdtem Jászón, az ottani Szociális Otthonban. Egy olyan intézményben, ahol az öregek otthonával volt kombinálva az elmebetegek intézete. Ott voltam kerek egy évig, mint diétás nővér. Nem dolgoztam közvetlenül a lakókkal vagy páciensekkel, nem voltam ápoló, hanem irodai munkát végeztem. Főleg a konyhával és a főzéssel kapcsolatos dolgokat intéztem. Előkészítettem az étlapot, négyféle diétával, rengeteg különféle betegünk volt, ilyenek. És egy év múlva újra megpróbáltam a főiskolát. Újra nem vettek fel nappalira, fellebbeztem, és felvettek levelező tanfolyamra. Akkor keletkezett az első problémám, mivel a munkaadóm nem értett egyet azzal, hogy levelező tanfolyamra járjak. Féltek, hogy nem fogom tudni elvégezni a munkámat. Úgyhogy választanom kellett, vagy megyek főiskolára, és otthagyom a munkám, vagy feladom a főiskolát a munka miatt. Természetesen a főiskolát választottam. Beadtam a felmondást. Kerek egy évig dolgoztam az intézetben. Amikor kiléptem, ez pont 1989-ben történt, egy ideig munkanélküli voltam, és csak tanultam. Ahogy elkezdtem a főiskolát, csak tanulással foglalkoztam.- Az 1989-es eseményekbe hogy keveredtél bele?- Nagyon érdekes módon. Tulajdonképpen az első novemberi nap után, ahogy elkezdődtek az események Prágában, a szüleimmel folyton néztük a tévét, el sem mozdultunk előle, mindent tudni akartunk. Én már akkor éreztem, hogy szeretnék valamit csinálni. Helyi szinten is biztos lesz valami, és szeretnék ott lenni, szeretnék mindig a dolgok mellett lenni. Úgyhogy nyitott szemmel jártam a városban, hátha megmozdul valami, és akkor én is csatlakozom. Magamtól nem kezdeményeztem talán semmit. Túl fiatal voltam még és nem nagyon ismertem senkit, mivel nem jártam itt iskolába. Gondolom, hogy ha része lettem volna az itteni diákkörnek, akkor aktívabb tudtam volna lenni. De itt, Szepsiben az események csak pár nappal a prágaiak után kezdődtek. A természetvédők irodájában lett egy találkozóhely, ahol azok az emberek jöttek össze, akik szerettek volna valamilyen módon aktívak lenni. Én úgy kerültem közéjük, hogy ismertem a természetvédőket Szepsiben. Akkor még nem voltam aktív, de ismertem őket, és egyszer csak bementem. Szóval, ahogy megalakult a VPN, bementem az irodába és mondtam, hogy én is szeretnék segíteni. Tulajdonképpen majdnem az első naptól benne voltam a munkában. Nem tudom, hogy milyen nap volt, nem tudom a dátumot, de egész biztosan rajta lesz a magnófelvételen. Vagyis nem a magnófelvételen, hanem a videofelvételen. Ugyanis aznap, amikor először bementem az irodába, volt egy esti talál
