Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Csoma László

CSOMA LÁSZLÓ

78 elmondtam neki, hogy a gyülekezet szeretné visszakapni az iskolát. Ezt a pénzügyminisztert akkor úgy hívták, hogy Michal Kováč. És 1990 őszére vissza is kaptuk az iskolát. Majd egy év múlva, 1991-ben már kimondta a gyülekezet, hogy létrehoz egy tanulmányi központot. A fiatal nemzedék egyes tagjai mertek ismét az évszázados református hagyományok szerint önállóan gondolkodni és kezdeményezni. Érzékelték, nemcsak az a fontos, hogy mit mondanak „fölülről", hanem legalább annyira fontos az is, mire van igény és lehetőség. Hogy az igények szerint éljünk a lehetőségekkel. így volt ez Deregnyőben is. Szabad kezdeményezésre jött létre végül 1990-ben a lelkészi egyesület, ami már húszéves. Vagy ilyen módon hoztuk létre az országos terjesztésű Református Újságot. Volt lelkész, aki azért nem terjesztette a gyülekezetében, mert nem kapott rá utasítást az elöljáróitól. Az idősebb korosztályban rengeteg beépült lelki fék volt. Nem elítélni akarom őket emiatt, csak érzékeltetni, hogy a tapasztalataik nagyon-nagyon óvatossá tették őket mind egyházi, mind nemzeti vonatkozásokban. Itt, Deregnyőn 1994-ben újraindítottuk a Szeretetnaptárt, majd egyházi kiadványok megjelentetésével folytattuk. Fölpezsdült az egyházi közélet bizonyos fokig.

1992-ben létrejött két szlovák egyházmegye, ami végül is a szlovákok számára az önrendelkezésnek az a fokozata volt, amelyet 1920-as évektől igyekeztek megvalósítani. Nyugatról akkor szemrehányásokkal illettek bennünket, hogy ez nacionalizmus, hogy ennek micsoda egyházszakadás lesz a következménye. Ez mutatta, hogy nagyon is csak politikai téren gondolkodtak, és nem a hit terén.

1990 nyarán valójában befejeződött a közéleti szereplésem, utána már sokkal inkább az egyházi közélet felé fordultam. Két szemesztert elvégeztem a zürichi egyetemen, főleg egyháztörténelemmel foglalkozva és járva Svájc különböző kantonait egy ottani ismerős német ajkú családdal. Nem mondom, hogy tudatosan kerültem a magyar emigrációt, de tudatosan nem kerestem a magyar emigrációval a kapcsolatot. Úgy gondoltam, azt kell megtanulnom, amit ott jól csinálnak. így fogalmazódott meg bennem egy konferenciaközpont létrehozásának a szükségessége. A tanulmányi központ felépítésében a gyülekezet teljes mértékben mellém állt. Azóta konferenciák sora valósult itt meg, kiváló lehetőség ez az egyházi és közéleti tevékenységre.- Van még valami nagyon fontos dolog, amit elmondanál ebből az időszakból?- Ami engem megdöbbentett pontosan a 90-es választásokkal kapcsolatban, és ezt fontosnak tartanám, hogy az újonnan alakult magyar politikai erők, illetve az azokban tevékenykedő személyek nem feltétlenül a jó erkölcsök szerint politizálnak. Én mint meghívott tag voltam a VPN-ben, nem léptem be hivatalosan soha. Nagyon elszomorító volt, amikor egyik alkalommal Kassáról jövet az autóban azt hallottam a rádióból, hogy arra szólítják fel a magyar választókat, ne szavazzanak az FMK-ra, mert az már megszűnt, és mindenki szavazzon az Együttélésre. Aki ezt a felhívást közzétette, az az 1989 decemberében tartott járási kommunista pártaktíván a karhatalom bevetését indítványozta a tüntetőkkel szemben.- Ha jól emlékszem, téged nem is nagyon szerettek ezek a körök.- Nem. Nagyon nem szerettek. Mind a mai napig fenntartásuk van velem kapcsolatban. Én nem tudtam és nem akartam sohasem eszmei áramlatok uszályába