Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Bárdos Gyula
BÁRDOS GYULA 52 - Beszéltetek erről?- Beszéltünk, természetesen, de a vezetőség ezt semmiképpen sem akarta tudomásul venni. És amikor megtörtént, a szerkesztőségben nagyon gyorsan leváltották a főszerkesztőt.- Kik voltak azok, akik már korábban céloztak rá, hogy nem értenek egyet a rendszerrel, de egyszerűen féltették az állásukat, kompromisszumot kötöttek, mert egyszerűen valamiből meg kell élniük.- Volt egy idős újságíró, aki egyértelműen kiszolgálta a régi rendszert, ilyen önkéntes határőrféle volt, ő volt az egyik legvonalasabb. A szerkesztők nagy részének, persze nem mindegyiknek, a hozzáállása kemény bolsevista beütésű volt. A vezetőségről emberileg nagyon nehéz véleményt formálni. Semmiképpen sem voltak karakán emberek, megpróbáltak ugyan nem ártani, de mindenképpen kiszolgálták a rendszert, az biztos. És nem nagyon akarták elhinni, például főszerkesztő és a főszerkesztő-helyettes, hogy megdől ez a rendszer. Nem vették komolyan, nem akarták elhinni. Ott ugyan másképp csapódott le az egész, mint egy napilapnál. Volt is egy cikk, ami már jelezte a Szabad Földműves hasábjain, hogy változások lesznek, bár az ilyen írásokat nagyon nehezen lehetett becsempészni a lapba.- Kik csempésztek be ilyen írásokat?- Hát főleg a kollégám, akiről beszéltem, s akit szintén be akartak szervezni a pártba, jómagam, és volt még egy hölgy szerkesztő, aki most egyházi lapnál dolgozik, s aki a múlt rendszerrel kapcsolatban nem rejtette véka alá véleményét. Tehát mi voltunk az úgynevezett radikálisok.- Próbálkoztatok?- Igen, próbálkoztunk. Különböző módon. De soha nem tudtam megbocsájtani magamnak azt a tehetetlenséget, hogy ott vagy, meg akarod írni, és tudod, hogy visszaadják. Tulajdonképpen már magad tudod, mit lehet leírni. S ez szolgalelkűséghez vezet. Éppen ezért, mondom, soha nem gondoltam komolyan, hogy ottmaradok. Ha nem lett volna a reménysugár, hogy ez megváltozik, semmiképpen sem csináltam volna tovább. Elég gyorsan lezajlott ott a váltás. Jött 1989 novembere, nagyon gyorsan leváltottuk a főszerkesztőt és a főszerkesztő-helyettest. Otthagytuk őket állományban.- Ez hogy ment végbe? Gyűlést hívtatok össze?- Pontosan. Gyűlést hívtunk össze.- Ki volt az, aki összehívta?- Hát akikről beszéltem, én és a kollégám. Sőt a kiadónál, a Prírodánál is alakult egy bizottság, ott is mi voltunk a hangadók. Segítettünk nekik megfogalmazni a dolgokat. Sőt felléptünk a téren a kiadóvállat nevében is.
