Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Bárdos Gyula

BÁRDOS GYULA

42 elveket részesítette előnyben, de nagyon jó sporttevékenységet lehetett folytatni, és az irodalmi szakköröktől kezdve a kisszínpadig mindent meg lehetett valósítani.- S ezt ő nem ellenezte?- Nem ellenezte. Mindig mondta, hogy igen, tudom, mit jelent ez. Ő annyira realista volt, hogy tudta, milyen problémákat okozhatna ez nekünk. Szóval, a párttagsággal kapcsolatos dolgokkal mindig tisztában voltunk, s én azt soha meg sem kíséreltem, bár a későbbiek folyamán rengeteg ajánlatot kaptam. A szikra és SZISZ- tagság soha nem volt probléma. Édesapám tisztában volt vele, hogy ha nem lépnék be ezekbe a szervezetekbe, az tulajdonképpen lehetetlenné tenné számomra, hogy később főiskolára jelentkezzem. Soha nem volt probléma az előmenetelemmel, mindig jó tanuló voltam. Hanyag voltam, meg rossz gyerek, de mindig nagyon szerettem a magyar irodalmat, a nyelvtant már nem annyira. És örülök annak, hogy nagyon jó tanítóim és tanáraim voltak.- Az iskolában külön volt a magyar és a szlovák rész?- Ez egy külön magyar tanítási nyelvű alapiskola volt. De volt olyan is, hogy új iskola épült, amit magyar iskolának kezdtek építeni, aztán szlovák iskola lett belőle, és abban kapott két osztályt a magyar iskola. Tény az, hogy minden nehézség ellenére a magyar iskola megtartotta jogi státuszát, tehát az önálló jogalanyiságát. Külön épületben van ma is. Ez azoknak a pedagógusoknak köszönhető - ezt édesapám is hangsúlyozta -, akik a pártcsoportot létrehozták, bármennyire is furcsán hangzik. Édesapám is tudatosította, s benne mindig megvolt a tolerancia, hogy ez egy nagyon fontos lépés volt akkor, hogy az iskola megmaradjon. És én sem vetettem soha senkinek a szemére, hogy anno 1989 előtt miért volt párttag, miért volt kandidátus, miért volt ilyen és ilyen funkcióban. Szerintem nem az a lényeg, hogy kinek milyen tagkönyve van vagy hogy hová szegődik el, hanem az, hogy milyen ember. Az az ember, aki nem ártott, amikor funkcióban, tisztségben volt, semmiképpen sem elítélendő szerintem. Természetesen másképp kell vélekedni a titkosrendőrséggel kapcsolatos besúgó tevékenységről. Mert az már más dolog.- Tehát az iskolán belül te már találkoztál, kapcsolatban voltál szlovák ajkú gyerekekkel is. Milyenek voltak ezek a kapcsolatok?- Szene vegyes lakosú kisváros. Én még nem jártam iskolába, már beszéltem szlovákul is. Nekem soha nem okozott problémát a szlovák nyelv, mert mindig voltak és most is vannak szlovák barátaim. És az iskolában is, amikor egy épületbe jártunk a szlovákokkal, akkor sem okozott ez problémát. Volt olyan, amikor összeverekedtünk az iskolában, de nem nemzetiségi problémák miatt. És állítom, hogy sokkal toleránsabb volt a viszony a magyarok és a szlovákok között a helyi nemzeti bizottságok idején, és amikor még a mélyszlovák nemzeti fellángolások nem erősödtek föl. Sokkal normálisabb volt a viszony a városban és a gyerekek között is. Rendszeresen sportoltam, és a sport révén is kapcsolatba kerültünk a szlovákokkal. Itt volt egy dolog, ami nemzetiségi vonatkozásban érdekes. Az edzőnk is figyelmeztetett, és mi is tudatosan készültünk, amikor Nagyszombatban, Partizánskéban vagy Kelet-Szlovákiában játszottunk. Magas színvonalon, a legfelsőbb osztály-