Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
ZACHAR ISTVÁN 420 annak a fejőnőnek, vagy csak alapiskolát végzett egyszerű emberkének, aki tényleg akart, lelkesedett, de tudtuk, hogyha bekerül az önkormányzatba, akkor nem sokat fog tenni a magyarság érdekében Ipolyságon. Ebből aztán konfliktusok keletkeztek, úgy hogy aztán rossz szájízem lett az egészből. Ennek ellenére végül is sikeresnek lehetett mondani ezeket a választásokat. Továbbá, hogy miért alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak? Ahogy már az előbb említettem, háttérbe szorultak az igazi értékek, és helyettük az emberi gyarlóság, a törtetés, a hatalomvágy került előtérbe. Az MPP-t illetően azt láttam hibának, hogy a nagyon fényes kezdet után kezdett elhalványulni, azért, mert nem volt kidolgozva egy koncepció. Meg volt az alapgárda, aki a kezdet kezdetén is ott volt, egy bizonyos hányad később csatlakozott az MPP-hez, szép határozatok születtek, de a valóságban nem történt semmi. Nem jöttek a fiatalok, nem jöttek a középkorosztályból emberek, egyszerűen az FMK nem tudta Ipolyságon megfogni az embereket, nem tudott tagokat toborozni. Szóval ezt látom a legnagyobb negatívumnak a mai napig is, hogy nem indult be a tagtoborzás. Ez jellemző az egész országra. Most nem azt mondom, hogy ezek fantom pártok, de sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy új tagokat szerezzünk, az embereket meggyőzzük, hogy az FMK - a mostani MPP - jót akar, a te érdekeidet szolgálja. Van egy nagyon lelkes, de vékony réteg, aki még megmaradt az MPP-ben és politizál, de nem nagyon tudja megszólítani az embereket. Eddig még sikerült, de én félek, hogy az elkövetkező választásokon már nem lesznek annyira sikeresek a magyar pártok, mert ezt elhanyagolják. A másik dolog az, hogy bizonyos széthúzást tapasztaltam. Volt egy csoport, aki a kezdettől fogva ott volt, természetesen az elnök is és a tanácsadói is ebből a csoportból kerültek ki. Ide tartoztam én is abban az időben. Volt egy ambiciózus csoport, aki ebbe nem nyugodott bele, s ők részt kívántak venni a hatalomban, s a csoporton belül át akarták venni a hatalmat. Ez bizonyos ellentéteket hozott a felszínre. Azután a személyemmel kapcsolatban is komoly törés állt be a csoportban. Ipolyságon Csáky Károly volt a harmadik ember aki (már felnőtt korban) hatott rám. Amikor 1990-ben, vele együtt Orbán Dezsőnek, az FMK polgármester-jelöltjének a programját írtuk, felvetettem, hogy az iskoláknál át kellene térni a 4+8-as szisztémára. 4 éves alapiskola, 8 éves gimnázium. Akkor ezt elvetették, s már ekkor fölvetődött bennünk, hogy jó volna egyházi iskolát is létrehozni. Ez akkor még a programba nem került bele. 1991 őszén 1992 tavaszán Csáky Károly jött elő ezzel az ötlettel, s erre én vevő voltam, én ezt nagyon támogattam. Ekkor kerültem én személy szerint komoly összetűzésbe a helyi csoporttal, mert az MPP helyi csoportjának egy része pedagógus volt. A pedagógusok ellenezték az egyházi iskolák létrehozását. Féltek tőle, mint a tűztől. Azt mondták, hogy szétverjük Ipolyságon a magyar iskolahálózatot, ezáltal magyar pedagógusok fognak az utcára kerülni. Nem voltam pedagógus, de én úgy láttam, hogy pontosan ellenkező hatást fogunk ezzel elérni. A magyar alapiskola hatalmas iskola volt, 900 gyerek járt oda, s ha ebből leválik egy rész, s létrejön az egyházi iskola, az nem gyengíti a magyar iskolákat. Az idő engem igazolt, mert nem kellett tanárokat elbocsátani, hanem inkább felvenni, s sokkal több tanár van most Ipolyságon alkalmazva a magyar iskolákban, mint azelőtt. Ez az egyik dolog. Egyébként is - lehet, hogy ez naivitás volt -, de én akkor azt gondoltam, hogyha netán nyomást gyakorolnak a magyar iskolákra, akkor ilyen közlekedő edény szisztémát lehet kialakítani, mert az egyházi iskolák mindig is az egyház védőszárnyai alatt vannak, s ha ez van, akkor a legrosszabb esetben át lehet jönni ide. Ha a nacionalisták nagyon fogják támadni ezeket a magyar isko-
