Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
ZACHAR ISTVÁN 416 tényleg beindulnak a változások. Rajtam kívül a családból senki nem vett részt ezekben az eseményekben, de morálisan támogattak bennünket. Érdekes dolog volt, hogy a legjobban az anyósommal tudtam megbeszélni ezeket a dolgokat. Ő egy egyszerű falusi asszony. Ipolyságon lakik már 20 éve, de a politika iránt a mai napig is nagyon érdeklődik. Mindennap elolvassa az Új Szóban a politikai híreket, megnézi a TV-ben a híradót, tehát vele tudtam a legjobban ezekről a dolgokról beszélgetni. A családom meglepő módon elég érett volt arra, elég jól látta, hogy ezek a változások mit hozhatnak, s szintén nagyon örült ezeknek a változásoknak. Az én családom eléggé templomjáró, vallásos család. A legnagyobb öröm a családban az volt, hogy most már járhatunk szabadon a templomba. A családomat olyan szempontból érintette ez a változás, hogy alakultak meg a körzeti hivatalok, s az akkor Ipolyságon létező politikai pártok és mozgalmak megkerestek engem, hogy nem vállalnám-e el az Ipolysági Körzeti Hivatal vezetését. A Demokratikus Baloldal Pártján kívül persze, mert ez soha nem akart engem, az Együttélés pedig más személyt jelölt. Elég rövid idő alatt kellett döntenem. Emlékszem a feleségemmel késő estig beszélgettünk, hogy elvállaljam-e, vagy sem. Elvállaltam, és úgy igyekeztem kialakítani azt a hivatalt, hogy megvalósítsam azt, amiben hittem. Olyan hivatal alakuljon ki, hogy ott a régi rossz beidegződések, ami a hivatalokra jellemzőek voltak ne legyenek. Igyekeztem új gárdát kialakítani, hogy a körzetben meglévő szlovák-magyar arány a hivatalban is visszatükröződjék, tehát dolgozzanak ott szlovákok is magyarok is. Szerintem, ha most rosszul is alakult a sorsom, mégis jó hogy elvállaltam ezt a funkciót, mert abban az időben csak úgy lehetett eredményeket elérni a régi rendszer lebontásában, hogy az ember felvállal nehezebb feladatokat is. Most megint elkalandoztam, mert nem tudom, hogy mit akartam mondani.- A családról.- Igen, hogy jól döntöttem. Részemről föltétel volt, hogy csak akkor vállalom el, ha ez nem lesz politikai funkció. És én annyira naiv voltam akkor, hogy abban a nagy lelkesedésben el is hittem, hogy ezek a hivatalok pártatlanok lesznek, s nem pedig politikai funkcióik. A másik dolog, ami igazán döntött, az az, hogy - és ezt őszintén mondom - az akkor működő szlovák politikai mozgalmak is eljöttek és megkértek, hogy ők is rám gondoltak. Gondolok itt a Demokrata Pártra, a KDH-ra és az akkori VPN-re. Ez rám nagy hatással volt, hogy engem a szlovákok is felvállalnak. Én az FMK-ba is azért mentem, mert azt láttam, hogy abban az időben igyekezett tényleg a demokratikusan gondolkodó szlovákokkal együtt élni és dolgozni, s nekem ez nagyon tetszett. Ez volt az a fő dolog, amiért elvállaltam ezt a funkciót. Tehát az első munkahelyemet 12 év után otthagytam, és átmentem az államigazgatásba dolgozni. Azt hittem, hogy én is részese leszek az új társadalom kiépítésének. Most már egy kicsit másképpen látom a dolgokat.- Erre még valószínűleg vissza fogunk térni. Említetted, hogy a VPN-nek nem voltál tagja, az FMK-nak viszont igen. Meg tudnád mondani, hogy kikkel alapítottad meg az Ipolysági csoportot?- Igen. Azon a megbeszélésen kb.20-25 en lehettünk. Tudom, hogy az egésznek az kezdeményzője Csáky Károly volt. Az említett megbeszélésen részt vett még Bélik Gyuri (aki most az Együttélés elnöke), Gál Milán (ma az MPP helyi elnöke), Béres
