Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Vörös Péter
VÖRÖS PÉTER 402 könyvét. Azt hiszem, ez 1984-ben volt. A Jókai Napok alkalmával író-olvasó találkozót tartott a gimnáziumban. Én már akkor is szerettem a történelmet. A könyve ismertetésén túl beszélt a Nagymorva Birodalom fekvésével kapcsolatos történeti kutatásairól. Akkor jelent meg Dümmerth Dezsőnek Az Árpád-házi királyok nyomában című népszerűsítő történelemkönyve, és ezzel kapcsolatban kérdeztem tőle valamit. Püspöki a maga alapos szakmai felkészültségével válaszolt, és felhívta a figyelmemet legalább még négy-öt könyvre, hogy az adott témával kapcsolatban mit érdemes még megnézni. Engem teljesem megdöbbentett, hogy mennyire naprakészen figyelemmel kísérte a szakirodalmat, a legújabb kutatásokat.- A JAIK aztán fontos színtere tett életednek, hiszen egy időben a diákklub elnöke is voltál. Hányadikos voltál akkor, és hogyan emlékszel erre vissza?- Amikor egyetemre kerültem, a JAlK-nak az elnöke Kosár Dezső volt Alistálról, aki a villamosmérnöki karra járt. Ő akkor úgy döntött, hogy nem akarja tovább vezetni a klubot, és ekkor a választás rám esett. És hadd említsem meg azoknak a nevét, akik nekem JAlK-elnökként a legtöbbet segítettek, elsősorban Bolemant Évát. Nagyon közeli volt az értékrendünk, ő volt az, akivel először jártam Erdélyben. A szervezési munkában az ő megbízhatósága számomra nélkülözhetetlen volt, és még nálam is több magyarországi kapcsolattal rendelkezett. Meg szeretném említeni még Patus Jancsi nevét, aki, hajói emlékszem, Dezső előtt volt a JAIK elnöke, s aki szintén sokat dolgozott a klubban, számos előadót hívott meg Magyarországról. Talán neki volt az egyetemisták közül legszorosabb kapcsolata Duray Miklóssal.- Ha valaki JAlK-elnök lesz, feltételezem, hogy jó kapcsolatokkal kell rendelkeznie például Magyarország felé is. Neked ezek megvoltak?- Még a nyári művelődési táborokban születtek ezek a barátságok, hiszen a művelődési táborok tulajdonképpen egy kicsit a szabadság szigetei voltak, ahová sokan jártak Magyarországról, és főleg azok a magyarországiak, akik abban az időben még nem sikkből jártak a Felvidékre, hanem komolyan is gondolták, őszinte volt az érdeklődésük irántunk. Ezek az emberek a magyarországi politikai ellenzékhez tartoztak. így ismerkedtem meg 1982-ben Németh Zsolttal, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő volt az, aki megismertetett a magyar szellemi elittel, azokkal, akik a magyar rendszerváltoztatás kezdeményezői voltak. Ő hívta fel a figyelmemet, hogy miért fontos Erdélybe járni. Ő döbbentett rá arra is, hogy a kommunista rendszert nem lehet megreformálni, hanem az ország alkotmányos berendezkedését a nyugati típusú demokráciák intézményes alapelvei alapján kell megváltoztatni.- Ezeket a kapcsolatokat ki tudtad használni JAlK-elnökként?- Igen, maximálisan ki tudtam használni, ugyanis minden héten szerveztünk programot. Tehát a Csemadokban a nagyterem minden héten a rendelkezésünkre állt, ahová folyamatosan hívtuk az előadókat. Püspöki Nagy Péter a Nagy Morva Birodalom fekvéséről tartott előadást, meghívtuk Raffay Ernőt például, aki akkor a szegedi egyetemen tanított történelmet, és Trianonról tartott előadást a JAlK-ban, Domonkos Pál Pétert, Nagy Gáspár költőt, az egyetemi színpad művészeit, vagy
