Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Vörös Péter
VOROS PETER 398 kozók, ahol az összes magyar diák összejött. Ott ismertem meg például Cséfalvay Gusztit, Szentandrássy Tibit, Urbán Marikát. Urbán Marika akkor járt teológiára, és volt egy nagyon hangulatos belvárosi albérlete, egy padlásszoba. Ezt azért említem, mert oda meghívott engem is, egy szűkebb körű baráti találkozóra. Ekkor hallottam először Duray Miklós, könyvéről, a Kutyaszorítóról, Janics Kálmánnak A hontalanság éveiről, és arról is, hogy Janics és Duray között összetűzések vannak. Sőt, azt hiszem, ekkor volt Miklós bírósági tárgyalása. Tudom, épp arról ment a vita, hogy Duray mellett felemeli-e egyáltalán valaki a szavát, vagy hogy milyen formáját vállalhatjuk fel a vele való szolidaritásnak. Végül mindenki hallgatott, és senki nem tett semmit. Ekkor kaptam meg elolvasni a Kutyaszorítót és még egy könyvet, Orwell Állatfarmját. Vagyis ekkor vettem először a kezembe szamizdat irodalmat.-Visszatérnék a családra, mondtad, hogy édesapád hajós volt. Ezért, gondolom, nem sokat volt otthon.- Igen, nálunk a családi élet olyan volt, hogy egy hetet otthon volt, egy hétig pedig távol. Édesanyám nevelt bennünket, ővele beszéltük meg a dolgokat, nagyon sokat köszönhetek neki. És akinek szintén nagyon sokat köszönhetek, az a nagymama, aki pozsonyi születésű volt. Ő volt az, aki úgy mesélt nekem a történelemről, ahogy azt ő és a szülei megélték. 1913-ban született, tehát még a Monarchia alatt és a trianoni békeszerződés előtt. Édesapja a Pálffy gróf főerdésze volt és Zabosban éltek egy hangulatos kis erdészházban, amelyhez hatvanhárom holdas birtok tartozott. Elmesélte azt, hogy mit élt át a család a Tanácsköztársaság alatt, hogy apját hogy állították a kommunisták falhoz, hogy vettek el tőlük mindent. Hogy 1920-ban, amikor Pozsony a trianoni békeszerződés következtében Csehszlovákiához került, a cseh legionisták hogy verték szét Fadrusz János Mária Terézia-szobrát. Hogy 1939-ben, amikor a Felvidéket a második bécsi döntés következtében visszacsatolták Magyarországhoz, mekkora öröm és elégtétel volt ez a felvidéki magyarok számára, hogy 1945-48 között hogy zajlott a kitelepítés a falujukban, Kajaion. Hogy 1956-ban az oroszok megszállták Magyarországot, és Magyarország törvényes miniszterelnökét, Nagy Imrét Kádár felakasztatta. Hogy 1968-ban az oroszok megszálltak bennünket, és hogy a kommunisták a disznóságaikról mélyen hallgatnak. Viszont jól emlékszem arra, hogy amikor a kommunistákról mesélt, mindig azt mondta, hogy te még megérheted azt, mert valahol meg vagyon írva, hogy a kommunisták egyszer még Szűz Mária zászlaja alatt fognak vonulni. A helyzet az, hogy ezt nemcsak én, hanem ő is megélte, hiszen 1995-ben halt meg, 82 éves korában. Elmondta, hogy a történelemben semmi sem örök, még ha a kommunisták azt is hirdetik, hogy örök időkre a Szovjetunióval. Hogy mennyire igaza volt, azt én 21 évesen tapasztaltam meg, amikor 1989 után nagyon sok olyan egyén, aki a kommunista rendszert kiszolgálta és embereket jelentgetett fel, az első padsorokban tolongott a vasárnapi szentmiséken és istentiszteleteken.- Ezek az élmények, ezek a beszélgetések, amik a családban zajlottak, gimnazista korodban befolyásoltak valamennyire? Vagy a gimnáziumban nem így volt téma a történelem?- A gimnáziumban is téma volt. Arra jól emlékszem, hogy amikor elkerültem Komáromba gimnáziumba, nekem az volt az előnyöm az összes többi gimnazista gye-
