Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Végh László

VÉGH LÁSZLÓ 394 - Miről szólt ez az egyeztetés?- Hát hogy milyen formában legyen az egyetemi kérvény beadva. Hogy egyáltalán kell-e egyetem. Voltak viták, többek között Nóra is mondta, hogy hát minek ide egyetem, aki akar tanulni, az most már tanulhat bárhol, Magyarországon, minden­hol. Erre nem lesz szükség. De mi akartuk az egyetemet. Ez a törvénytervezet, ez úgy elkészült, odakerült Varga Sanyihoz, az pedig bedobta a szekrény aljába, hogy ez hülyeség. Na és én ezt loptam ki, Sidó pedig nagyon harciasán mondta, hogy ezt be kell adni, és el lesz intézve, mert ő ismer mindenkit, és Prágában ezt támogat­ják. És én abból vittem pár példányt Sidónak, ők aztán mint képviselői beadványt adták be a parlamentbe.- Ezek szerint Varga Sanyi nem terjesztette be.- Nem, Varga Sanyi nem terjesztette be. Nem akarta, hogy ez így nem lesz jó.- Varga Sanyi aieinöksége alatt kisebbségpolitikai téren történt valami váltás vagy változás?- Akkor alakultak a pedagógusszövetségek. Közben alakultak a szlovák ellenszö­vetségek is. Ez az újvári tanítónő, aki képviselő is volt aztán, a Garajová, a vegyes területen élő szlovák tanítók részéről voltak különböző tiltakozások. Ezek mind begyűrűztek hozzánk. Emlékszem rá, egyszer fönt tárgyaltunk Varga Sanyinál. Csörög a telefon, hogy lent vannak a tanítók Dél-Szlovákiából a portán, valaki men­jen le értük. Kvarda Öcsi, fussál le értük! Öcsi a nagy bajszával lement a kormány­­hivatal portájára, és nagy hangon kézit csókolommal köszöntötte a Garajováékat. Mindjárt felháborodás, hogy a kormányhivatalban magyarul köszöntik őket. És akkor utána kezdődtek a hercehurcák. A koncepcionális újdonságok bevezetésére nem sok idő maradt. A kormány végül is nem Varga Sanyit nevezte ki a nemzetisé­gi tanács elnökévé, hanem a Čarnogurskýt. A másik pedig az, hogy a nemzetiségi tanács összetételének a meghatározá­sában történt egy új dolog. A régi szép időkben, húsz vagy hány évig, míg műkö­dött a tanács, voltak a magyar képviselők meg az ukrán képviselők. Aztán min­denféle minisztériumból kinevezett hivatalnokok, általában a kulturális és az okta­tási miniszterhelyettesek voltak a tanácstagok. Amikor 89-90-ben újraalakult a tanács, behozták oda az összes nemzetiség képviselőit, tehát a bolgárokat, néme­teket, ruszinokat. A ruszin-ukrán vita állandóan ott dúlt a háttérben. Bekerült az összes nemzetiség és a cigányok is. Ami addig a nemzetiségi tanácsnak nem volt a nyakába varrva, így a cigánykérdés is, az most mind a tanács nyakába szakadt. Fel kellett venni új munkatársat. Orgovánová Klárika volt a cigányreferens, és ezzel jócskán kibővült a titkárság feladatköre. Laci talán akkor júniusig még csak képviselő volt, de az FMK részéről ő is tagja lett a tanácsnak. Akkor volt ez a vita az alternatív oktatás bevezetéséről, a kétnyelvű oktatás meg ilyesfélék. Ennek kapcsán volt egy-két eléggé viharos, de jól előkészített tanácsülés. Közben a tanácsba bekerültek a Matica képviselői is, nagyon vegyes, szétszórt társulás lett az egészből, és sokszor fölösleges viták mentek. Ott jöttek elő a nyelvtörvény első változatai, amit Rezsőék nagyon vehemensen forszíroztak, hogy elő kell terjeszte­ni a kormányülésre.

Next

/
Thumbnails
Contents