Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
terepre. Ezek a kiszállások több napig tartottak, elmentünk az iskolákba stb. 389 Tulajdonképpen szociológiát csináltam más módszerekkel. Ezekben az években sokat foglalkoztunk a nemzetiségi arányok betartásával. Például a magyar nemzetiségű egyetemisták, főiskolások aránya messze elmaradt a szlovákiai átlagtól. Ki kellett dolgozni javaslatokat, hogyan lehetne csökkenteni ezt a hátrányt.- Te ismerted Nagy Lacit, Durayt, ismertél egy rakás embert. Velük miiyen kapcsolatod volt?- Mi nem voltunk magunkba fordulók, a JAIK miatt se, mi állandóan abban a magyar világban éltünk. Szóval bejárni a szerkesztőségekbe, a Madáchba, a Szemlébe, az Új Szóba meg ilyen helyekre, ez normális volt. Állandó napi kapcsolatban voltam ezekkel az emberekkel. Ismertük egymást, nem hivatalnokként mentem hozzájuk, hanem barátként. Túlzás, hogy mindjárt barátként, de nagyon jó kapcsolatban voltunk velük. Sőt, ahogy jártunk ki ezekre a bizonyos járási látogatásokra, szolgálati utakra, ott nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba. Ők úgy vették, jött egy magyar hivatalnok a kormányhivatalból, akinek el lehet mondani, hogy itt milyen bajok vannak. Miért van kevés gyerek, miért rossz az épület, kellene segítség. Ezek úgy kialakultak. A Csemadokba például állandó bejáratos voltam, nem azért, mert Csemadok-funkcionárius, KB-tag is voltam, de akkor kezdődött ez a bizonyos kutatás, és a Csemadok tudta használni az eredményeket a munkájában. így ismertek engem, így lettem KB-tag is. Utána pedig kineveztek a klubtanács elnökének, és rendszeresen jártam a klubrendezvényre, a klubokba, főleg a nyári táborokba. Nem beszélve arról, hogy mi hivatalból kaptuk az összes meghívót, fölkérést minden magyar rendezvényre, és általában én jártam ki a Kazinczy, a Fábry, a Jókai, zselízi, gombaszögi meg mindenféle napokra és ott mindenkivel találkoztam, aki valamit csinált.- A Jogvédő Bizottságról mit tudnál mondani?- A Jogvédő Bizottság már előbb is kezdődött, még a régi munkahelyemen. Istenigazából akkor vált a dolog érdekessé, amikor 83-ban ott voltam Miklós első perén, és voltak a kihallgatások. Akkor ez mind titokban, olyan sejtelmesen ment. Gyönyör is mindig jelzett valamit, de nem mondott semmit. Mi pedig Lacival, főleg Laci volt az összekötő kapocs, ha valami adat kellett, amit én könnyebben, egyszerűbben megtudtam szerezni, akkorán kértem ki a Csemadoktól, akárhonnan vagy a statisztikákból. Megjegyzem - mikor a per volt, kihallgattak vagy meghallgattak mint vádlottat, gyanúsított tanút, akkor is előjött -, ezek olyan adatok voltak, amelyek számunkra nem voltak titkosak, mert újságban olvasható és kielemezhető adatok voltak. A kihallgató tisztek viszont vagy utána a bíró is úgy értelmezték, hogy Duray olyan adatokkal dolgozik, amit csak valahonnan belülről, a kormányhivatalból lehetett kiszivárogtatni. Pedig nem erről volt szó. Ezek megvoltak, csak hát tudni kellett olvasni meg elemezni az adatokat. Akkor állandóan, folyamatosan kapcsolatban voltam ezekkel az emberekkel, főleg Lacival. A ti korosztályotokkal már nem annyira, arra nem tudok visszaemlékezni. Talán tudtuk, sejtettük, hogy van ilyen, de hogy én most részt vettem volna a bizottság munkájában, az így nem merült föl soha. Persze mikor Miklóst elvitték, Nagy Laci meg én gyanúba kerültünk, és eljöttek értem a kormányhivatalba a tit> ËGH LÁSZLÓ
