Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mogyorósi László†
OROSÍ LASZLO 338 (D O munkahelyen, a baráti körben a helyzet, amikor elkezdődtek a tüntetések? Emlékszel erre?- Hogyne, persze! Az itt van, attól az ember nem tud szabadulni. Valahol nem is 89- ben kezdődött ám ez az egész, hanem hamarabb. Már évekkel előtte, szerintem 86-87-ben már lehetett érezni, hogy valami történik. Még párton belül is. Tehát valami készülődött. Azt nem tudtuk biztosan, hogy mi, de azt igen, hogy ami van, az már nem jó.- Milyenek voltak a reakciók például a munkahelyen? Mennyire csapódtak le az utcai események a munkahelyeden?- Hát mint állami cégnél, azt hiszem, mindenki tartott mindentől, mikor ez az egész elindult. Tehát úgy kezdődött, hogy kimentünk a kultúrházhoz, és ott hallgattuk, hogy mi van Prágában, hogy alakultak a dolgok. És folyamatosan lefelé mindenhol, minden nagyobb városban megmozdultak az emberek, elkezdtek valamit csinálni. Aztán eltelt egy-két nap, és az üzemeken belül is tenni kellett valamit. És leültek a vezetőséggel. Minden üzemben, azt hiszem, volt egy olyan ember, aki próbált változtatni a változtatható dolgokon.- A te üzemedben például milyen volt az emberek hangulata?- Eléggé változó. Egyesek nem mertek szólni, mások ellenkeztek, a harmadik csoport változást akart. Három-négyfajta csoport is kialakult az üzemen belül, s mindegyiknek más véleménye volt. A kemény párttagok, kommunisták védték a magukét. Aztán volt, aki nem is törődött vele, inkább félrehúzódott. Volt, aki viszont a változást tette magáévá.- Már az első tüntetésen is kinn voltatok decemberben?- így van, így van. Persze, mindjárt akkor este, amikor hallgattuk a rádiót, hogy mi van. Kiabáltak az utcán, hogy menjünk ki, mert a kultúrháznál lesz valami. Tízeshúszas csoport alakult ki először. Nem volt ott semmi. Nem tudtuk, hogy hogyan, elölről, hátulról, hogyan jöjjünk össze? Aztán hátul, azt hiszem, Dunaszerdahelyen valamelyik szlovák zenekar próbált hátul a kultúrházban, és ők nyitották ki, nekik volt kulcsuk a hátsó ajtótól. Kihozták gyorsan a mikrofonokat, az erősítőt meg a hangszórókat. És hát így kezdődött a dolog. Közben hallgattuk a rádiót, ki volt erősítve, hogy mik az események Prágában.- Akkor melyik oldalon álltái? A résztvevők vagy pedig már a szervezők csoportjában?- Akkor még csak a résztvevők csoportjában. Szóval ott álltunk az első sorban és láttuk, hogy mi történik. Olyan spontán volt.- Mondtad, hogy kialakult már egy csoport.- Ja, igen. Voltak emberek, akik közül én leginkább Hunöík Pétert ismertem a színjátszás révén, ő volt a rendezőnk. Péternek közben azért voltak kapcsolatai, meg
