Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Balassa Zoltán

BALASSA ZOLTÁN

32 Köztudott, itt is koalícióban indult a gondolkodás. Novitzky Béla, Görcsös Mihály

és Magyar Ferenc voltak azok, akik parlamenti képviselők lettek az MKDM színeiben. Görcsös a Szlovák Nemzeti Tanácsban, Magyar és Novitzky meg Prágában képviseltek minket. Őnáluk az okozta a problémát, hogy azt mondták - és ebben Magyar Ferenc volt a legkövetkezetesebb -, együtt indult a két mozgalom, továbbra is együtt kell dolgoznunk. Itt kezdődtek a konfliktusaik Bugár Bélával, mivel komolyan vették a választási szerződést és az együttműködést. Magyar nem volt hajlandó ettől eltántorodni. Görcsös Mihálynak le kellett mondania, mert kiderült róla, rajta van a besúgók listáján. Novitzky Béla már meghalt. Matematikát végzett Prágában, jó szakember volt, de különc.

így elég sok kassai magyar képviselőnk volt. Ez olyan szempontból is hasznosnak bizonyult, hogy egy alkalommal Kolár Péter szólt nekem, egy délvidéki rendezőt meg akarnak hívni egy bemutatóra a Tháliába, de nincs rá pénz. Találjak ki valamit. írtam mindhárom képviselőnek egy levelet a KMBT nevében, hogy dobják össze a pénzt. Szó nélkül összeadták, így az illető el tudott jönni a premierre. Igaz, egy vonatjegy ára nem rettenetesen nagy összeg. így ezt meg tudtuk oldani.

A Tháliában már nem tudom, hogy meddig tartottak a gyűlések, de elég sokáig. A mozgalmak és egyéb csoportosulások megalakulása után, már szervezett formában zajlottak a rendezvények. Az első napokban, hetekben szinte mindenki naponta bejött, aki tudott. Egyfajta bizakodó eufória lengte körbe a várost. Szlovák-magyar ellentét nem volt tapasztalható Kassán semmilyen vonatkozásban. Habár apróbb jelek utaltak rá, nem lesz egyszerű a szlovák-magyar viszony rendezése. Itt-ott egy-egy disszonáns hangot lehetett hallani, de az teljesen periférikus jelenség volt. Kassán ebből a szempontból ma is jobb a helyzet. Változásra vágyott mindenki, persze a levitézlett rendszer haszonélvezőit kivéve.

Mivel széleskörű erdélyi kapcsolatokkal rendelkeztem, mikor kitört a romániai forradalom, felhívtam néhány ismerősömet Marosvásárhelyen, Kolozsvárott, Brassóban. Nem mindenkit sikerült elérnem. Ha mégis sikerrel jártam, kijöttem a színház épülete elé, ahol már folyt a gyűjtés, és hangosan közöltem, barátaink nincsenek veszélyben. Ezt taps és éljenzés fogadta. Az épület előtt gyertyákat égettünk, plakátokat ragasztottunk ki. Mindig új emberek jöttek. Hoztuk a ruhaneműt és egyéb szükséges dolgokat. Mindent dobozokba raktak, csomagoltak. Karácsonykor vitték a szállítmányokat Kassáról. Azon voltam, ha szükséges, megyek én is. Erre nem volt szükség. Szereztek kamiont, bepakoltak és mentek. Pénzgyűjtés is folyt. Mentőautó lett volna belőle. Össze is gyűlt, ha jól tudom, 250 ezer korona. Mivel egyenesen nem lehetett átutalni, befizették a Csehszlovák Vöröskereszt számlájára. Amikor később érdeklődtek, megtudták egy köszönőlevélből, az összeget felhasználták egy franciaországi tanulmányútra. A lényeg, a gyűjtés eredménye elveszett, nem lett belőle mentőautó.

Az ember nem nagyon emlékszik mindenre ezekből a szép, izgalmas napokból. A munkahelyen csak ímmel-ámmal dolgoztunk. Sokat vitatkoztunk, beszélgettünk. A munkaidő letelte után a várost jártuk, bementünk a Tháliába, Csemadokba, a NyEE irodáiba, a Domino fórum szerkesztőségébe. Ebbe a lapba néha én is írtam. Amikor Vladimír Meöiar került uralomra, Peter Schutz, a Domino fórum szerkesztője, kifigurázandó Mečíart és a többi szlovák nacionalistát, előrukkolt az önálló, szuverén Kassa gondolatával. Ő ezt viccnek gondolta, de Meöiar buldogként ráharapott. Erre föl alakult egy kis csoport, mely a szuverén Kassát tette zászlajára. Engem is felkértek, vegyek részt a csoport munkájában. Schutzon kívül Peter