Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
HÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ 328 nők, németek, a nemzetiségek hozzájárulása is kellett volna. És hétvégén, 22-én pénteken Romániában megbukik a diktatúra, Ceausescu rendszere. Ennek kapcsán tüntetések, gyertyás összejövetelek voltak. És lassan érlelődik a helyzet arra, hogy egy önálló magyar szervezet megalakuljon. Volt már egy kidolgozott stratégia, és megvolt az alaptervezet. Ezen többek között Kolár Péterrel dolgoztunk együtt néhányan. Amikor Duray Miklós ellátogatott Kassára, egy kicsit félrevonultunk. Az lepett meg aztán a legjobban, amikor valamikor február elején vagy január végén megjelent az Új Szóban egy felhívás, hogy megalakult az Együttélés. És olyan nevekkel is többek között, mint Gyimesi György, akivel azelőtt sem szimpatizáltam. Csodálkoztunk rajta. Nem tudom, mennyire hiteles ez az információ, nem első kézből hallottam, hogy valamikor január végén Gyimesi felrohant Pozsonyba, felkereste Szabó Rezsőt, Dobos Lászlót, majd velük elment Duray után, hogy meg kell alakítani egy magyar szervezetet. Nagyon félő, hogy ezt ő utasításba kapta, hogy így kell csinálni, be kell olvadni az alakuló demokratikus szervezetekbe, és ott lehetőleg kezdeményezőnek kell lenni. Hogy a vezetőségen keresztül befolyásuk alá tudják venni ezeket a szervezeteket. Sajnos úgy néz ki, valamennyi szervezetbe épültek be ilyen emberek. A középiskolák igazgatóinak még decemberben voit egy összejövetele, ennek a jegyzetei megvannak nekem, megmaradtak a korábbi igazgatótól. Itt olyan utasítások hangoztak el az pártelvtársak részéről, hogy az új szervezeteket nem kell elítélni, hanem be kell épülni ezekbe és részt kell venni a munkájukban. December végén én saját kezűleg írtam ki az iskolánk ajtajára, hogy pártmentes övezet, és felszólítottuk a pártbizottságot, oszlassa fel magát. Ez nem történt meg. Január közepén kiírták az igazgatóválasztásokat. Ekkor lényegében úgy nézett ki a helyzet, hogy a pártstruktúra ugye egységesen működik, és mintegy 30 százalékot képviseltek, de a maradék 60 százalék négyfelé oszlott. Akkor felkértek szinte mind a négy részről, hogy vállaljam el az igazgatói tisztséget, ami személy szerint nem nagyon csábított, mert nem ilyen babérokra áhítoztam. Lényegében a Kommunista Párt elleni egységesítés érdekében vállaltam el mégis a jelölést. Nem arról szólt ugyanis, hogy az előző igazgató maradjon vagy menjen, hanem arról, hogy a nyugdíjkorhatárt elért igazgató helyére már akkor ott volt az új ember és megvolt a kinevezése is a pártbizottság részéről. Ezért vállaltam el a tisztséget. És a mondott szavazási arány lényegében be is jött, mintegy 60 százalékos többséggel megválasztottak igazgatónak.- Hogyan emlékszel vissza a magyar politikai élet kikristályosodására?- Január vége felé volt egy Csemadok-konferenciánk, ahol a Csemadok átalakításáról is szó volt. S akkor volt itt az FMK-tól Tóth Karcsi, Gyurovszky, azt hiszem még Sándor Nóra, mert Szepsiben nem alakultak meg ezek a csoportok. Ekkor kezdtünk azon dolgozni, hogy egy önálló magyar szervezet létrejöjjön. A rozsnyóiakat, kaposiakat, helmecieket is bevontuk. Kassán találkozgattunk. Kolár Péterrel vállaltuk is, hogy az alapelveket kidolgozzunk. Elsősorban azokra az emberekre építettünk, akiket a klubtanácsból ismertünk, akik a táborokat és a túrákat szervezték. Azokra, akikkel az esti tábortüzeknél gyakrabban leültünk és valami mást akartunk. Tehát lényegében a Csemadokon belül kialakult első ellenzékre építve indultunk el. Ekkor még nagyrészt kihagyva a Csemadok-apparátus tagjainak a jelentős részét. Nem fogadtuk el, amit az FMK-sok, Sándor Nóráék akartak, hogy a többség
