Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ 322 tott Királyhelmecen. Olyan műsorokat csináltunk, mint a Játszunk Európát. Ez volt az első, aminek már a címét sem akarták abban az időben megérteni. A Szép a tavasz József Attila-műsor volt; vagy ilyen cím még az Atomkor alkonya, az Amerikai ígéret. Ekkor alakult meg először a Bodrogközi Aprószínpad, amelyik azóta elég nagy karriert futott be a Nádasdi házaspár segítségével. Aztán Nagykaposon a Kikelet kisszínpadot, Bolyban pedig a Napraforgó kisszínpadot indították el. Segítettem Vajánban és Bélyben meg ahol lehetett. Úgyhogy mikor kilenc évnyi tevékenység után eljöttem, a járási fesztivál már 12 gyermekcsoporttal zajlott.- A Bodrogközből hogyan láttad a nyolcvanas évek első felében a magyar iskolák megmentésére induló akciót?- Jellemző módon Duray leveleiből tudtuk meg, hogy olyan tervezetet készítenek elő Pozsonyban, amely alapján a magyar iskolákban több tantárgyat is szlovákul kell majd tanítani. Sokan tudták, hogy mi készül, s meg is szerveztünk ellene az aláírásgyűjtést. Jó néhányan levelet is írtak, legtöbben névtelenül. Tudjuk, több ezer, talán tízezer levél is érkezett a pártközpontba vagy a minisztériumba vagy a kormánynak, de a tiltakozást nyíltan nagyon kevesen írták alá. Aláírta többek között Hajdók Géza királyhelmeci tanár, aki egyébként nem tud szlovákul, úgyhogy megkért engem és Bogoly Jánost, fordítsuk le neki a levelét. Úgy írta aztán alá, mint egy szlovákiai magyar kommunista tanító, aki elítéli a tervezetet. Aztán mégis sűrűn meglátogatták őt a levél miatt. Március elején akarták elfogadni a tervezetet a Nemzeti Tanácsban. Azt megelőzően a Csemadoknak volt egy évfordulós konferenciája. A konferencia előtt felkeresett Fuksz Sanyi, aki tagja volt a Központi Bizottság Választmányának, és arról beszélgettünk, hogy a konferencián is valahogy elő kellene hozni a Duray-levelet, hiszen a jövőnkről van szó. Ám ha ő ebben az ügyben felszólal, akkor lehet, utána őt kinyírják. Ha nem szólal fel, és a fia egyszer megtudja, akkor viszont a fia fogja őt szembeköpni. Hogy lehet mind a két dolognak eleget tenni? No, ez az ő leleményessége volt. A másnapi pozsonyi ülésen Fuksz felszólalt, hogy: „a Nagykapos környéki művelődés helyzetéről szerettem volna ünnepi hangon felszólalni, de nem tehetem, mert naponta megállítanak az emberek, és az iskoláinkért aggódnak. És én is kaptam egy ilyen levelet. Engedjék meg, hogy felolvassam.” Ebből mindenki megtudta a jelenlévők közül, hogy mi készül. „És kérném a kormány jelenlévő képviselőjét, Krocsány elvtársat, nyugtasson meg minket, hogy a szocializmus építése nem tudom hányadik esztendejében ilyen törvénytervezet ebben az országban nem készül." Krocsány valami olyasmit válaszolt akkor rá, hogy „nekem, kérem szépen, állami fogaim vannak, és nem tudom a jelenvalókat erről megnyugtatni". Sándor erre javaslatot tett, hogy akkor most és itt a Csemadok Központ fogadjon el egy határozatot, hogy a vezetői elmennek a párthoz és kormányhoz, hogy vegyék le a témát a napirendről. Azt hiszem, ekkor az egyszer fordult elő a régi rendszerben a Szlovák Nemzeti Tanács történetében, hogy két héttel elhalasztottak egy ülést. A halasztás azért történt, hogy közben a Csemadok vezetőit meggyőzzék. Összehívták a Csemadok-pártcsoportot. Azt hiszem, csak ketten nem vettek részt a Csemadok Központ párttagjai közül ezen a gyűlésen. Konkrétan tudom, hogy Gyimesinek is megvolt a repülőjegye Pozsonyba, de nem ment el. Felszólalt az ülésen többek között Máthé László és elítélte a törvénytervezetet. Aztán egy jó évig nagyon úgy nézett ki, hogy kiteszik őt az iskolaügytől, a kerületi tanfelügyelőségen dolgozott ugyanis. Ezt azért tudom, mert akkor
