Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Mihályi Molnár László
rülve Terebest Szaláncra érkeztünk meg, ahol a református lelkész fogadott bennünket. Véletlenszerűen, még akkor nem előre tervezetten mentünk. Szalánc mögött, az Izrai tónál táboroztunk, majd Kassán keresztül folytattuk Jászó felé. Kassán véletlenül Szanyi Marival futottunk össze, és ő is velünk tartott. A Csermelyben töltöttünk egy éjszakát, aztán Jászón keresztül, a Súgó-völgyön, Ájivölgyön át a Tornai-tóhoz, onnan Tornagörgőt érintve Szoroskőn át tekertünk, s végül Betlér előtt egy útszéli helyen táboroztunk. Aztán mindenki ment haza. Tehát ez egy 300 km-es út volt. Ezzel lett megteremtve a hagyomány, de még kevesen voltunk. 1977-ben aztán én vállaltam, hogy a gömöri túrát megszervezem. Ez már nagyobb akció volt, komolyabb előkészülettel. Szinte minden klub eljött, s a résztvevők száma már 80 felett volt. Előre előkészített programmal, térképpel, meghívott előadókkal a látnivalók feldolgozásával, a terep előzetes bejárásával szerveztük meg a túrát. A kerékpártúra még másfél évtizedig megmaradt abban a funkciójában, hogy egyrészt találkozási alkalmat nyújtott a kluboknak, másrészt pedig művelődési lehetőséget kínált a résztvevőknek, illetve lehetőséget arra, hogy megismerjék a szlovákiai magyar tájakat és embereket. Mindenhová vittünk műsort is, a helybelieknek, a falu embereinek is, tehát nemcsak a túra résztvevőinek. Amíg mi voltunk a szervezők, nem hagytuk el a magyar nyelvterületet. A helyiekkel való közvetlen kapcsolattal azt is próbáltuk reklámozni, mivel egyetemisták voltunk, hogy igenis a magyar iskolákból is lehet érvényesülni. Hiszen látták az emberek maguk előtt a magyar érettségivel rendelkező főiskolás, egyetemista fiatalokat. 1977- ben vettek részt a túrán először külföldiek, főleg magyarországiak, így például akik később, tíz év múlva a Rákóczi Szövetséget megszervezik, Simén András, Lakner Zoltán Budapestről, Tábori Kálmán Lakitelekről, a lakitelki különítmény (akiket lezsák Sanyi küldött). Majd később a szentendrei csoport is csatlakozott, mint Bogárdi Zoltán s mégjó néhányan, Balázs Gyuri, a szegény Horváth Misi, aki 1987- ben vagy 1988-ban egy későbbi táborban halt meg Abroncsoson. Ő is szervezője volt többek között a budapesti Rakpart Klubnak, ahol, tudjuk, ellenzéki összejövetelek voltak. A kerékpártúrákon voltak hivatalos programok is, de a lényege az egésznek az esti tábortüzek, a barátságok, az egyetemistáink megszervezése volt. 1978- ban aztán ismét a József Attila Klub vette át a szervezést. Ez a túra a Sarló-évforduló jegyében zajlott. Gombaszögről indult, de a gyülekező Rappon, Kalondán volt, majd onnan az Ipoly mentén vezetett végig az örsújfalusi táborba. 1977-ben szervezték meg az első művelődési tábort közösen a komáromiak és a sellyeiek. Ezt még a prágai Ady Endre Klub nagy találkozóján beszéltük meg. Tóth Lajos, Bajnok Pista és az akkori vezetőség, Salamon Lívia, a pozsonyiak és a kassaiak közösen. Tehát Örsújfalu 1977-ben kezdődött, 1978-ban már hagyománynak számított. Úgyhogy összekötöttük vele a kerékpártúrát. 1979-ben a Zobor testvérek voltak a szervezők, a későbbi Horváthné Zobor Rozi és tervére, akiket akkor már sűrűn zaklattak a hivatalos közegek, egyetemi tanulmányaik felfüggesztését helyezték kilátásba a szervezés miatt. Az a túra Jókáról indult Zoboraljára, majd le, az örsújfalusi táborba vezetett. 1978-ban legalizálódtak a klubok, ugyanis történt egy bizonyos fokú fiatalítás, váltás a Csemadok vezetésében. Ekkor került oda György István, aki nem volt ugyan nagy kapacitás, de valamikor még a Magyar Ifjúsági Szövetségben tevékenykedett. Nagy Laci és Duray Miklós ismerték őt, és sikerült kidolgozniuk helyette a klubok szervezési rendjét, programját, amit aztán György úgy terjesztette elő, 319 MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ
