Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
LISZKA JÓZSEF 308 ne terveket mondjunk, hanem személyeket találjunk először, azon mosolyogtam, hogy ott, az Új Mindenes szerkesztőbizottságában én is mindig ezt mondtam. Mert ott voltak ilyenek, hogy múzeum. És Mácza Miskának volt egy ilyen nagy terve, hogy múzeum, bibliotéka, igazgató, két igazgatóhelyettes, három gépkocsivezető és fölépített ilyen 50 fős, most lehet, hogy túlzók, szovjet típusú múzeumot. És a többi szükséges intézmény is így jött össze. Nem, emberek, hát álljunk meg, hát ki fog ezekben az intézményekben dolgozni? A gépkocsivezető még hagyján, de a szakemberekből kell kiindulni. Valóban, azóta is ez a probléma. Ki tudunk találni munkákat, meg elvégzendő feladatokat, de hogy ki fogja megcsinálni, az egy következő kérdés. Akkor is ez volt a probléma, és azóta is ez a probléma.- A Csemadokon belül ez a néprajzi társaság, minek nevezték azt akkor?- Központi Néprajzi Szakbizottság. Ennek voltak az alárendeltjei a járási néprajzi szakbizottságok, és azoknak az elnökei voltak a tagjai, ha jól emlékszem, a központinak. Ami, már mondtam, valahol sóhivatal volt.- Te abban nem vettél részt?- Azt hiszem, egyszer-kétszer voltam ilyen gyűlésen vagy értekezleten. Elvileg részt vettem, csak gyakorlatilag nem történt ott semmi. Tehát ami érdemi munka folyt, az a néhány járás, amit említettem. A központi néprajzi szakbizottság feladata volt megszervezni a Zselízt, meg a Gombaszögöt. Még lehet, hogy a Tavaszi szél is ennek a hatáskörébe tartozott. Ami viszont engem nem érdekelt. Ez nem néprajz volt, de azt hiszem, ez volt a központi néprajzi szakbizottság fő tevékenységi területe.- Neked 1989 mit jelentett, 89 novembere?- Akkor én szerelmes voltam.- Oda akarok kilyukadni, hogy a néprajzi társaság az december 9-én alakult. Miért, hogyan?- Ezt nem tudom pontosan, valószínűleg a Kocsis Arankának a fölvetése volt, de nem vagyok biztos benne. Annyi bizonyos, hogy 1989. október 28-án volt Budapesten egy a Magyar Néprajzi Társaság megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencia, és oda meg voltak híva a néprajzi társaság tagjai. Természetesen a legtöbbünk tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, illetve a határon túli szakemberek is. Tehát ott az összes akkor számító szlovákiai magyar néprajzos, néprajzzal valamilyen szinten foglalkozó ember ott volt. És hát ott beszélgettünk, valami fogadás környékén, a Géczi Lajosra emlékszem, aki a társaságban volt, Fehérváry Magdára, Arankára, Balassa Iván is ott volt. És ott került szóba. Ha most nevet kellene mondani, akkor talán az Aranka ötlete volt, de nem vagyok biztos benne. Nem én vetettem föl, az biztos. Mindenesetre beszédtéma lett, hogy valamikor volt egy Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, ami 68-69- ben a Csemadok keretében működött. Ennek a tevékenységét ha nem is fölújítani, de ennek a mintájára kellene most egy Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot
