Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
- Pesten. Miközben a kenyéradó szakmám a régészet volt, akkor már a szívem, ugye, az meg teljesen a néprajz felé húzott. És akkor írogattam mindenfelé, a Hétbe, az Új Szóba főleg, a Szemlébe is egy kicsit később. Ezek mind ismeretterjesztő írások voltak, akkor még szerintem anyagom se lett volna a komolyabb publikálási lehetőségekhez, tehát inkább ilyen ismeretterjesztő írásokat írtam, meg rengeteg könyvismertetést. Aztán összeismerkedtem valamikor Tóth Elemérrel az újvári Csemadokban, úgy emlékszem, aki fölkért, hogy gyerekek számára készítsek sorozatot a Tábortűzbe. Az éveken keresztül ment is, és abból jött az Ágas-bogas című könyvem, ami 86-ban jelent meg. Közben, pontosabban még korábban, 1980-81-ben Kovács Pista szervezésében néhányan, akik Pesten végeztünk, Kocsis Aranka, Fehérváry Magda, aztán a Pozsonyban végzett Danter Iza, megvalósítottunk egy monografikusnak induló kutatást a Vály-völgyben. Megjegyzem, mindenféle ma divatos projektpénzek nélkül, saját magunk finanszíroztuk, illetve hát Pista próbált ott helyben valamit megszervezni, a szállásért például nem kellett fizetni. Ebből aztán egy csomó tanulmány, meg egy fél kötetni anyag is kijött.- Ez volt a Vály-völgy kötet?- Nem. A debreceni Gömör Néprajza sorozat egyik kötetében és másutt megjelent tanulmányokról beszélek. Később aztán a Pistának összejött egy másik anyaga, tehát a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népismereti Könyvtár című sorozatának első köteteként, talán 1991-ben megjelent Vály-völgy egy teljesen más anyag lett. Akkor már nem tartottuk érdemesnek, hogy az időközben szanaszét megjelent tanulmányokat, tanulmányrészleteket ismét megjelentessük. Visszatérve a néprajzi munkára, akkoriban működött a Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága, ami ilyen sóhivatalszerűség volt a véleményem szerint. Illetve voltak a járási szakbizottságok, amelyek némely járásban jól működtek. Hogy mikor és hol, az olyan változó volt, a 60-as évek végén, a 70-es évek elején Galántán a Mórocz vezetésével viszonylag jól működött, aztán ellankadt valahogy. Akkor egy ideig a losonciak a Böszörményi Pista meg a Duray Éva vezetésével szintén nagyon jól, aktívan működtek. Voltak ilyen föllángolások akkor. Nagykaposon a D. Varga Lászlónak, a Géczi Lajosnak köszönhetően igazán jól működött. És volt egy időszak amikor az újváriak is, amikor elkezdtem ott a Dániel Erzsivel szervezni a néprajzi szakcsoportot. Mi tudatosan nem szakbizottságnak, hanem szakcsoportnak hívtuk, kifejezve ezzel, hogy mi nem ülésezni, bizottságozni akarunk, hanem dolgozni! A 80-as évek közepén kezdtünk. Afféle önképzőköri dolognak gondoltam ezt az egészet, akkor sokat is írtam róla mindenfelé, erről a módszerünkről. Összeszedtünk tehát egy 10-12 főből álló csapatot. Ezek között aztán mindenféle volt, agrármérnök, diák, kozmetikus, pedagógus, mindenféle foglalkozású egyén volt, akik valamilyen szinten érdeklődtek a néprajz iránt, és úgy gondolták, hogy ők a kutatómunkában is részt szeretnének venni. Azt csináltam, hogy havonta mindenképpen találkoztunk egyszer, kezdetben Újvárban a Csemadokban, ahol különféle bevezető, alapozó előadásokat tartottam nekik, hogy mi a néprajz, milyen kutatási módszerei vannak. Beszéltem néhány kiemeltebb témáról, hogy valami fogalmuk legyen egyáltalán, hogy mibe is vágnak. Utána aztán terepkutatást is beiktattunk, először Kisújfalura mentünk kutatni fél évig szombatonként, havonta egy szombaton kimentünk oda, és ott különféle témákban végeztünk kutatásokat. Ennek az eredménye meg is jelent egyébként a Néprajzi Közlemények nem tudom 303 LiSZKA JÓZSEF
