Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Liszka József
LISZKA JÓZSEh 296 bevallani, mert ez olyan egzotikus allűrnek tűnt, olyan nem Köbölkútra való dolognak, hogy valaki régész akar lenni. Úgyhogy ezt magamnak tartottam meg. De aztán a szüleimnek otthon valamikor, talán nyolcadikos koromban csak kibökhettem, hogy hát ez lenne a jó. Akkoriban nekünk, azt hiszem, semmilyen újság nem járt haza. Viszont az apám naponta utazott Párkányba, mindig megvette az Új Szót, megvette a Hetet, a Nőt, újság mindig volt otthon. Aztán később nekem járt az Élet és Tudomány, amikor már régészféle akartam lenni. Lehet, gimnazista koromban aztán már megrendeltük az Új Szót meg az Irodalmi Szemlét is. Úgy emlékszem, hogy a Hetet akkor rendelték meg a szüleim, amikor elkezdtem bele írogatni, tehát a hetvenes évek második felében. Szóval bevallottam a szüleimnek, hogy régész szeretnék lenni. Na és akkoriban, mikor apám hozta haza az újságot, és hozott egy Nőt is, és a Nő címoldalán Ratimorsky Piroska nevű régész volt, a lapban pedig egy kétoldalas riport vele, hogy Hetényben egy kelta temetőt ásott ki a komáromi múzeum munkatársaként stb. Apám egyből kapcsolt, hogy itt van a kapcsolat. Régész akarsz lenni, akkor elmegyünk Komáromba, megkérdezzük, hogyan lehet régész az ember. Beültetett az autóba, akkor már volt autónk, arra emlékszem, hogy bementünk a Duna Menti Múzeum épületébe, és ő nem vacakolt azzal, hogy Ratimorsky Piroskát keressük meg, hanem azonnal az igazgatóval akart beszélni. A portán megkérdezték persze, hogy végül is milyen ügyben. Elmondta, és akkor a Piroskához irányítottak bennünket. Ő viszont elmondta, hogy nem olyan ám a régészet, ahogy romantikusan elképzeled, kincskeresés meg minden, egy száraz tudomány stb. Akkor hallottam először ezt. Valóban úgy gondoltam, hogy egy kincskeresés. De hogyha érdekel, akkor épp Köbölkút mellett, Szőgyénben ásatások zajlanak minden nyáron. Oda jelentkezzél be, és ott megismerheted a régészetet. Meg hogy éppen van egy komáromi srác, aki Pestre jár régészetre, a Trugly Sanyi, és vele összeismertetett. Azt hiszem, kilencedik osztály vagy gimnázium első osztálya után nyáron már mentem, és egy hónapot ott dolgoztam Szőgyénben. Viera Pavúková vezette az ásatást, és aztán minden évben a gimnázium ideje alatt ott dolgoztam. Pavúkovától kaptam szakirodalmat, illetve elmondta, hogy mi mindent kéne elolvasni. Úgyhogy már másodikos-harmadikos koromban a gimnáziumban szlovákul, csehül, magyarul, németül olvastam régészeti szakirodalmat. Tehát tudtam, hogy mi a régészet. Akkor, amikor negyedikben arról volt szó, hogy régész akarok lenni, tisztában voltam vele, mi a régészet. Osztályfőnököm mondta is, hogy ha térdig érő szakállam lesz, akkor sem jutok be régészet szakra az egyetemre. Nem is nézett ki rózsásan a helyzet! Pozsonyban abban az évben nem nyílt régészet, Prágában se nyílt, Budapestre meg lehetett menni, de csak meghatározott szakokra. Régészet ugyan nyílt Budapesten, de Csehszlovákiából nem lehetett arra menni. Lehet jelentkezni néprajzra, két embert vehettek fel abban az évben, meg egy csomó más szakra. És akkor valaki mondta, valami okos ember, hogy a néprajz valami hasonló, mint a régészet. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi az a néprajz. No, akkor beadjuk Pestre néprajzra, illetve Prágába beadtam német-történelem szakra a jelentkezésemet. Fölvettek ide is, meg oda is. Most hogy miért Pest mellett döntöttem? Valószínűleg azért, mert a történelem annyira nem vonzott, hogy Prágában történelmet tanuljak, az egész történelem az úgy idegen volt, főleg csehül, számomra A német nagyon vonzott volna. A néprajzról nem tudtam, hogy mi az. De aztán azt is mondták valami bennfentesek, akik oda jártak, hogy két szakot lehet vinni egymás mellett. Tehát ha én már oda bekerültem, és fölvettek néprajzra, nyugodtan fölvehetem mellé a régészetet. Senki nem fogja megakadályozni. S ez miatt lett, hogy Pestet választottam.
