Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
László Béla
Van még ennek a Ghymes-JUGYIK-nak egy hanvai vonatkozása is. 87-ben volt Tompa Mihály születésének a 170-ik évfordulója. Ebből az alkalomból Hanván szerveztem egy Tompa-emlékestet. Erre az alkalomra Szarkáék Tompa-verseket zenésítettek meg, és a szavalókör diákjaival együtt elmentünk Hanvára. Minden házba sokszorosított értesítőt küldtem. A kultúrházba nem fértek be az emberek, annyian voltak. Idős asszonyok, gyerekek, tele volt. Fantasztikus estét tartottunk. Rigó László, az alapiskolai igazgatóm tartotta a Tompa-előadást, akiről beszéltem. Megzenésített versek, szavalatok voltak. Mécsesekkel, mert a faluban lekapcsolták a villanyt abból az alkalomból, és ezért a kultúrházban is mécseseknél, gyertyáknál kellett az estet megtartani.- Emiatt kapcsolták ki a villanyt?- Igen. így mentünk a közelben lévő Tompa-szoborhoz megkoszorúzni, és gyertyákkal, villanylámpákkal világítottunk. így csináltuk a Tompa-megemlékezést 87- ben. A JUGYIK-nak van még egy hanvai vonatkozása, hajói emlékszem, akkor jelent meg Szarkáék első lemeze, amelyet ott reklámoztunk is.- Sokan emlegetik a túráidat, hogy túrákat szerveztél Nyitrán.- Lényegében Orosz Jenőnek volt az ötlete, hogy a gímesi művelődési tábort túrával kezdjük. Simén András elhozta a vakok együttesét, vonattal elmentek Elefántra, Elefántról az erdőn keresztül a mi JUGYIK-osaink karon fogva vezették a vakokat. Milyen humánus dolog volt ez! A gímesi táborból minden alkalommal fölmentünk a gímesi várba, és a gímesi várban minden alkalommal előadást tartottunk a gímesi várról vagy más történelmi eseményről. Ez egy hagyományos gímesi túra volt. Ebben az időben, Orosz Jenő idejében kezdődött, hogy kötelező volt a diákoknak a május 1-jei ünnepségeken való részvétel. Itt kellett lenni, fel kellett vonulni. Másnap tanítás, tehát a diákok már nem mentek haza. Hát mit csináljanak délután? Kigondoltuk, hogy csináljunk egy túrát. Általában a felvonulás utána megebédeltek a diákok, és akkor mentünk a Zoborra. Túráztunk és közben énekeltünk, közben vittük a történelmi könyveket, a tájékoztatókat, és felolvastuk, hol van Gerencsér, és egy kicsit művelődtünk is pihenés közben. A millenniumi emlékműhöz március 15-én jártunk minden alkalommal. És ott is volt mindig egy műsor, visszafelé pedig a kőfejtőben, ahol a fiúk tábortüzet raktak, és a tábortűz körül énekeltek, szórakoztak. A mai napig tartanak ezek a március 15-i emléktúrák. A gímesi művelődési tábornak van egy Esterházy Jánoshoz fűződő eseménye is. Ugyanis 90-ben, tehát a rendszerváltás utáni első művelődési táborban Molnár Imre segítségével megszerveztük, hogy Esterházy János lánya, Alice a férjével eljöttek a gímesi művelődési táborba. Ez egy olyan esemény, amely tényleg nagyon fontos volt a diákoknak. Megismerni,, elbeszélgetni a lányával, aki elmondta az életét, hogy mit élt át, hogy szökött ki Magyarországról, hol él stb. Elmondta az eseményeket az apjáról. Ekkoriban a gímesi táborban mindig faragtunk kopjafát. Általában Nagyferencz Katalin szokta faragni Rimaszombatból. Ebből az alkalomból faragtunk egy tölgyfa keresztet is azzal, hogy kivisszük Esterházy János nyitraújlaki sírhelyére. Ő nem ott van eltemetve, de ott vannak eltemetve az elődei. És mi egy keresztet állítottunk E. J. felirattal, egy kis réz pléhre ráírva. A keresztet nem sike-269 J 'LU ÜŰ LÁSZLÓ
