Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
JUHÁSZ ILONA 252 nagyon sokan az adott viszonyok és lehetőségek között minden tőlünk telhetőt megtettünk, s nem ezt érdemeljük. Egy dolog a fölső vezetés, a másik a helyi gyakorlat. Persze néhány titkárságon besúgók is dolgoztak, de ott volt a tagság is, akik társadalmi munkában, szabad idejükben sok jó dolgot tettek. Nem lehet fekete meg fehér alapon szemlélni a Csemadokot. Ettől sokkal árnyaltabb a helyzet. Na és valamikor januárban telefonált Kolár Péter Kassáról. Ambrus Feri beszélt vele, s mondta nekem, hogy Péter kérdezi, mit szólunk ahhoz, egyetértünk-e azzal, hogy létre kellene hozni egy másik mozgalmat, pártot, mert az FMK politizálása rossz irányba visz. És hogy kellene egy olyan mozgalom, amely jobban tudná képviselni a magyar érdekeket. Ha egyetértünk, közzé tennének egy nyilatkozatot, amelyben kinyilvánítjuk, hogy egyetértünk azzal, hogy szükség van egy magyar pártra Szlovákiában. És hogy odaírhatja-e a nevünket? És akkor mi beleegyeztünk. És így került a nyilatkozat alá az én nevem is, ami pár nap múlva megjelent az Új Szóban.- Ez mikor volt?- Ez valamikor január végén vagy talán február elején? Nem tudom már pontosan. No és amikor ez lejött az Új Szóban, meg is lepődtem, mert ott volt például Gyimesi György neve is, ami nekem egyáltalán nem tetszett, mert jól ismertem a múltját. Utólag aztán kiderült számomra, hogy még cifrább ez a társaság, mint azt először gondoltam. Szóval meglepődtem, mert a nyilatkozat alapján úgy tűnik, mintha ezt mi együtt döntöttük volna el egy helyen. Én ezt a támogató nyilatkozatot kicsit másként gondoltam, nem gondoltam, hogy majd ilyen formában jelenik meg.- Ha jól tudom, ennek a szervezkedésnek a nagy része Csemadok-vonalon futott, olyan embereket szólítottak meg, akik addig is aktívak voltak a kultúraszervezésben.- Igen, tényleg Csemadok-vonalon ment, később aztán én is többet megtudtam erről.- Mi lett a folytatása?- Hát részemről nem volt folytatása. Nem jól mondom, mert valami azért volt. Én aktívan továbbra sem politizáltam, hanem Csemadok-vonalon dolgoztam, ugyanúgy, ahogy előzőleg is. Ugye aztán elkezdtük az aláírásokat gyűjteni az Együttélés támogatásához, meg szerveztük a nagygyűlést, a legelsőt, ami a volt járási pártbizottság épületében volt. Az Együttélés első rozsnyói gyűlését, ahová eljött Duray meg Gyimesi is. Én akkor találkoztam legelőször személyesen Duray Miklóssal, és jó benyomást tett rám, szimpatikusnak találtam, le is tegeződtünk. Éppen ezért el kell mondanom, hogy számomra Duray Miklós életem egyik nagy-nagy csalódása lett. Akkor, ott Rozsnyón álmomban sem feltételeztem volna, hogy majd az elkövetkező húsz év alatt egyszer sem szólal fel magyar képviselőként a szlovák parlamentben. Egyszerűen nem tudok efelett a mai napig sem napirendre térni. Amikor 1989 előtt a kulimászos masinát tekerve a Jogvédő Bizottság anyagát sokszorosítottuk ott, a Csemadokban, egész másban reménykedtem.- Mire emlékszel, kik szólaltak föl azon a rozsnyói nagygyűlésen?
