Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
JUHASZ ILONA 238 vasérclelőhely, nem volt kifizetődő a bányászás. Ezután többen Rozsnyó-Bányára jártak dolgozni, ott folyt a kitermelés.- Milyen falu ez a Rudna, kis falu vagy nagy falu, nemzetiségileg milyen összetételű, milyen hagyományai vannak?Valamit mondjál erről!- Amíg én ott éltem, majdnem harmincéves koromig, nagyjából 900-700 között mozgott a lakosok száma, ami azt jelenti, hogy fokozatosan csökkent. A nemzetiségi összetétel annyiban változott, hogy az 1991-es rendszerváltás után pár százalékkal a magyarok száma túlsúlyba került, de később megint kevesebb lett. Szerintem a népszámlálási adatok nem a valóságot tükrözik, még mindiga magyarok vannak túlsúlyban, csak nem mindenki vallja magát annak. Mondjuk, ez nem csoda, először a magyar óvoda, utána pedig a magyar iskola is megszűnt a hetvenes években. Ez egy eléggé furcsa település, több szempontból is. Nagyon sokan települtek be a bánya miatt a faluba, ami elsősorban a nemzetiségi összetételt befolyásolta. Még Besztercebánya környékéről is jöttek, úgyhogy nagyon sok volt a betelepült, akik az úgynevezett kolóniarészben laktak.- Akkor, gondolom, vallásilag sem volt homogén falu?- Vallásilag is összetett volt. Katolikusok, evangélikusok meg reformátusok lakják a falut. Úgy lehetne mondani, hogy nagyjából egyharmad-egyharmad volt az arány, ami hol az egyik, hol a másik irányba tolódott el. De nem volt különösebben vallásos falu, talán a reformátusok mondhatók leginkább azoknak. A mi családunk evangélikus, de annak ellenére, hogy apu volt a kurátor, mi, gyerekek egyáltalán nem voltunk vallásosak.- Említetted, hogy édesapád a bányában dolgozott. Volt a családban valamiféle értelmiségi hagyomány, voltak értelmiségiek a családban, vagy te elsőgenerációs értelmiség vagy?- Igen, elsőgenerációs. De azt azért el kell mondanom, hogy apai nagyapám nagyon olvasott ember volt és nagyon jófejű gyerek volt annak idején. Az apja munka után kivándorolt Amerikába, és egy szerencsétlenség következtében meg is halt. Úgyhogy aztán nagyapám nem tanulhatott tovább, mert pénzt kellett keresni, ott voltak a testvérei is, kellett a kenyérkereső. Szinte haláláig nagyon sokat olvasott, gyerekkoromban sok mindenről mesélt, sokat tanultam tőle. Anyu nagyon jó tanuló volt, ő tovább tanult, a rozsnyói polgáriba egyedül járt be gyalogosan Körösből, ami kb. 7 kilométerre van Rozsnyótól. Ő Kőrösből származik, ahonnan szintén nagyon sokan gyalog jártak a rudnai bányába dolgozni. Szóval úgy nézett ki, hogy anyu beteljesítheti a vágyait, de sajnos nem így alakult. Közbejött a kitelepítés, utána amikor visszajöttek, már másképp alakultak a dolgok. A mai napig se értek egyet a döntésével, s nem is tudom pontosan, miért nem szökött át Magyarországra, amikor az egyik rokonunk felajánlotta, hogy megszervezi az ottani tanulását, amikor nálunk még nem volt magyar nyelvű oktatás. Nagyon sajnálom, hogy így élte le az életét, sokkal többet érdemelt volna.
