Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Kovács László - L. Juhász Ilona
abból a 20 igazgatóból, aki Párkányban még ott volt, három már nem írta alá. Ipóth Barna még aláírta. Mielőtt még Pius megérkezett volna, megegyeztünk, hogy Szigeti Laci fogja fölolvasni szlovákul. így mikor Pius elkezdi a gyűlést és elmondja, hogy miért vagyunk itt, ez rögtön fölolvasásra kerül, és aztán már nem lesz miről tárgyalni. így is történt egyébként. Amikor Szigeti fölolvasta a nyilatkozatot, Pius rögtön még nem ordított, hanem vitát indított. Tessék hozzászólni! Akkor már Ipóth Barna visszatáncolt, már azt mondta, hogy tulajdonképpen a szlovák órák számát kellene emelni. Ilyeneket mondott. Még egy nőszemély valami inasiskolából, nem jut eszembe a neve, ő is csatlakozott hozzánk. Maradtunk tizenhármán, akik végül is kiálltunk a nyilatkozat mellett, akik ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak ennek a szövegnek az alapján vagyunk hajlandók tárgyalni. Mert azt kijelentettük, hogy ha ezeket a jogokat mind megkapjuk, akkor lehet beszélni az önkéntesség elvéről. Tehát mi nem azt mondtuk, hogy nem vagyunk hajlandók megvitatni az iskolában a szülőkkel az alternatív oktatást. 20-án volt ez a gyűlés, 21-én a 9 órakor érkezett postával már ott volt a visszahívásunk. Tehát nyilvánvaló, hogy már a 19-én Párkányban tartott gyűlés alapján döntött Pius. Mert csak azokat, akik ottmaradtak, azt a négyet váltották le. De hát ez nem lényeges. Viszont amit fontosnak tartok elmondani az ügyben, az az, hogy ott olyan falhoz szorított helyzetben voltunk, hogy nem lehetett mást csinálni. Én ezt nem tartom semmiféle hőstettnek. Hogyha az alternatív oktatást bevezetik, az óhatatlanul elsorvasztja az iskolákat. Ez egy olyan helyzet volt, amikor lépni kell, és ezt a lépést mi megléptük mindenféle hősiesség nélkül. Meg is lett az eredménye. Ugyanis az a tüntetéssorozat, ami utána elindult országszerte, az akadályozta meg az alternatív oktatás bevezetését. Ez nem a mi rezolúciónk, de nyilvánvaló hogy ez indította el.- Ha összegezni kell, a te életedben milyen helye van a 89-es rendszerváltásnak, az egész eseménysornak, ami akkor indult?- A legfontosabb helyen van. A magánéletemben is, a társadalom életében is egészen biztos, hogy rendkívüli jelentőségű. Nem úgy értve, hogy mi lett, mert hát nyilvánvaló, hogy egy mozgalomból nem lehet minden úgy, ahogy elindul. De azt hiszem, ha nincs 89, a társadalom már olyan vegetatív állapotba jut, hogy semmiféle megújulási készsége nem marad benne, tehát irtózatos rossz állapotok lettek volna. A magánéletemben meg végül is nem lettem semmi 1989 után. Mert hát az igazgatóság is púp volt a hátamra, mert én mindig tanár szerettem lenni.- Köszönöm a beszélgetést. 235 (A beszélgetés 2010-ben készült.) KOVÁCS LÁSZLÓ
