Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Agárdy Gábor

- Hogyan viszonyult a magyarság a csehszlovák állam kettéválásához? 19- Mi itt, Pozsonyban és az itteni magyarság ellene voltunk a szétválásnak. Az Együttélés néhány embere azt mondta, szét kell válni, mert ha a szlovákoknak nem jár az önállóság, akkor nekünk, magyaroknak sem jár az autonómia. Voltak azért magyar rétegek, amelyek támogatták a szétválást. Én személyesen nem támogattam, mi tudtuk azt, hogy ha szétválunk, annak kemény ára lesz Szlovákia számára.

Talán az akkori politikai garnitúra is tudta, és úgy rendezte a két ország sorsát, hogy a két ország között talán exkluzívabb viszony van a mai napig is, mintsem bármelyik másik országgal volt. Ez az egyharmad-kétharmados megosztás valahogy úgy jött. Tudom, hogy viták voltak, hogyan merre, és a vége felé már az volt az érzésem, a csehek talán örülnek is, hogy megyünk.- Parlamenti képviselőként milyen témákkal foglalkozott még?- Hát parlamenti képviselőként az államigazgatással és az önkormányzatokkal foglalkoztam. Egyik bedolgozója vagyok a 369/1990-es önkormányzati törvénynek, amit azóta vagy x-szer novelizáltak, de a törvény még érvényben van. Egy kicsit büszke is vagyok rá, hogy egy ilyen törvény több mint húsz évet kibírt. Azt hiszem, ez volt az egyik fő művem.- Még olyan információt is találtam, hogy főszerkesztője volt a Keresztény Híradónak.- Igen, egy-másfél évig csináltam, tudom, hogy a második választásnál is szerkesztettem ezt a Híradót. Aztán volt egy konfliktus a mélyebb hívőkkel. Ez az MKDM-Híradó először négy lapból állt, végül kinőtte magát egy tizenhat lapos újsággá. Aztán valahogy úgy jött, hogy mindig volt benne egy-két jó vicc is. Egyszer lehoztam egy viccet, ami megbotránkoztatott egy csomó embert, és ez pont a választások előtt volt. A mai napig szellemesnek tartom ezt a viccet, sőt a választások után, mikor jól végzett az MKDM, azt mondták, no gyerekek, ez a vicc biztos hozott nekünk egy-két tized százalékot. Aztán persze kiépült az MKDM-irodája. Az első MKDM-irodát a feleségem alakította ki, ő volt az, aki megszervezte az iroda munkáját, fölvette a titkárnőt, megvette a hűtőgépet, az írógépet, a számítógépeket, telefont, faxot, mindent. Tehát a feleségem volt az, aki az MKDM-irodát beindította. Ez a Križnán volt. Aztán költöztek át a Žabotovára. Akkor mindenről tudtam, mert a feleségem naponta bent volt, bejárt és intézkedett és csinálta a dolgát.- A 92-es választások után kimaradt a nagypolitikából. Ennek mi volt az oka?- Két oka volt, egy nagyobb meg egy kisebb. A kisebb oka az volt, hogy a koleszterinem az egekben járt, a vérnyomásom a Mont Everest csúcsán. Meg nem tudtam már aludni. Szóval az egy nagyon vad időszak volt, a mai hozzá képest egy rózsakerti séta. Ez volt az egyik ok. Az orvosom azt mondta, jó volna egy kicsit pihenni.

A másik ok meg az volt, hogy akkor már működött a cégünk. Míg én távol voltam, két kollégám vitte. Akkor alapítottuk, amikor kényszerhelyzet elé állították két kollégámat a vízműben, hogy megszüntették a kutató- és fejlesztőcsoportot. És akkor én, mint parlamenti képviselő segítettem nekik. Volt egy csomó ismerősöm, bejá-AGÁRDY GÁBOR