Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
HIMMLER GYÖRGY 170- Itt, a városon belül milyen volt a visszhangja a dolognak?- Magyar körökben egyértelmű, bár a magyar kereszténydemokrata képviselőknek volt egy érdekes szavazásuk ezzel kapcsolatban, amikor is a népszavazás ellen foglaltak állást az SNS képviselőivel együtt, de ezt inkább nem kommentálnám. Mindazonáltal az 54%-os részvétel legitimálta a népszavazást, amely tehát érvényes volt, de egyben azt is jelentette, hogy minden harmadik párkányi magyar nem ment el szavazni. Az itt élő magyarság egyharmadát vagy nem érdekelte az ügy, vagy azt gondolta, hogy most ne kavarjunk, legyen inkább békesség. Úgy gondolom, hogy megérne egy szociológiai kutatást ennek a jelenségnek a vizsgálata. Aztán jött az akadémia helynévtani „szakmai" bizottsága, amely egyhangúan elutasította a névváltoztatási kérelmünket. A Mečiar-kormány pedig azt mondta, hogy az össztársadalmi érdek előbbre való, mint a helyi érdek. Ez volt a hivatalos indoklásban, amit a belügyminisztériumtól kaptunk. A második párkányi népszavazás 1998-ban volt. Ezt az váltotta ki, hogy a Mečiarkormány ismételten elutasította a közvetlen elnökválasztással kapcsolatos népszavazási kezdeményezést, egyébként törvényellenesen. Emellett a NATO-tagság is tárgya volta szavazásnak. Ekkor azt mondtuk, hogy Párkányban mi önkormányzati kezdeményezés formájában megvalósítjuk az erről szóló népszavazást. Négy kérdése volt a népszavazásnak: 1. Egyetért-e azzal, hogy Szlovákia belépjen a NATO-ba? 2. Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság területén atomfegyvereket telepítsenek? 3. Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság területén támaszpontokat létesítsenek? 4. Egyetért-e azzal, hogy a Szlovák Köztársaság elnökét a Szlovák Köztársaság polgárai közvetlenül válasszák? Tudtuk, hogy ez kabaré a maga nemében, mert ugye a NATO-ba nem egy város lép be, hanem egy ország, és nem a helyi önkormányzatok dolga eldönteni, hogy belépjen-e, avagy sem. A Mečiar-kormány belügyminisztere írt nekünk egy levelet, hogy gondoljuk meg, mit cselekszünk, mert figyelmeztet bennünket, hogy túllépjük a törvényesség kereteit, stb., és hogy ők majd megteszik a szükséges intézkedéseket, ha nem térünk észhez. Mi erre azt írtuk vissza, hogy ő minket ne figyelmeztetgessen semmire, mert neki ez nem hatásköre. A belügyminisztériumról szóló törvény ugyanis neki nem ad olyan jogosítványt, hogy ő bárkit is figyelmeztetgethessen. Soha akkora sajtónyilvánossága nem volt Párkánynak, még japán lapok tudósítói is jöttek a városba. Mi azt mondtuk, hogy nem törvényellenes a kezdeményezés, miközben mindenki érezte ennek az abszurditását. Az önkormányzati törvény ugyanis kimondja, hogy mikor köteles kiírni helyi népszavazást az önkormányzat és mikor írhat ki. A törvényben azonban volt egy passzus, hogy ezt megteheti „egyéb fontos ügyekben” is. Mi úgy gondoltuk, hogy ez az egyéb fontos ügyek kategóriájába tartozik, és ennek alapján megrendeztük a népszavazást. A szükséges részvételi arány ugyan nem jött össze, de óriási sajtóvisszhangja volt, éppen ezért nem is mertek beavatkozni az állami szervek, mert tudták, hogy tele lenne vele a világsajtó. Ha beavatkoznak, és netán valakinek még bántódása is esik, akkor az világraszóló botrány lett volna. így inkább nem kockáztattak, hanem kivárták az eredményt, ami után nem kellett az üggyel tovább foglalkozni, mert a népszavazás érvénytelen volt.- 1989 után hogyan alakult nagy vonalakban a három magyar politikai párt viszonya? Az első választásokon már eleve külön tábort alkottak, aztán a másodikban még nagyobb ellentétek voltak. Hogyan emlékszel vissza ezekre a dolgokra?
