Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
tanárt kerestek. S mivel én eredetileg is tanítani akartam, kaptam az alkalmon. 165 Nem mintha a muzeológusi, helytörténetírói vénám kimúlt volna, de azt gondolom, hogy attól mozgékonyabb vagyok, mintsem egy múzeumban üljem végig az életemet. 1982-ben Párkányban néhány barátommal létrehoztunk egy művelődési klubot, amely a Balassi Klub nevet kapta, mert a névadással is demonstrálni akartuk az Esztergommal való együvé tartozásunkat. A klub a mai napig működik és a mai napig a vezetője vagyok. Talán nem fog hazabeszélésnek tűnni, de ha a hetvenes években a sellyei Vörösmarty Klub, akkor a nyolcvanas években a mi klubunk volt egyike azoknak, amelyben a legpezsgőbb élet folyt.- Mitől, mi az, ami ezt mondatja veled?- Az, hogy nemcsak helyben figyeltek fel ránk, de a klub egyes rendezvényeire sok mindenki eljárt Léváról, Komáromból, Vágsellyéről is, tehát sok olyan rendezvényünk volt, amely távolabbról is vonzotta a érdeklődőket. Akinek a nyolcvanas években volt érdemi és persze nem hivatalos mondanivalója, azok közül sok mindenki megfordult itt. Hogy csak néhány nevet említsek, László Gyula, Benda Kálmán, Szarka László, Katona Tamás, Domokos Pál Péter, Halász Péter, Kosa László, Janics Kálmán, majd Csoóri Sándor, Duray Miklós vagy a Forrás Kör a maga irodalmi műsoraival és sorolhatnám. A szlovákok közül pedig Karol Wlachovský, Martin M. Šimečka, Július Satinský, Peter Schutz. Ezek az előadások, az előadókkal való beszélgetések egyfajta katalizátorai is voltak az itteni közgondolkodásnak.- Hunóík Pétertől meg a másoktól is hallottak alapján Ipolyságot egy nagyon mozgalmas, szellemileg nagyon aktív városnak látom, ahol sok minden történt. Ezzel összehasonlítva milyen volt Párkány mielőtt a te generációd elkezdte szervezni a Balassi Klubot és az itteni közéletet? V- Igazán pontos képet erről nem tudnék alkotni, de úgy érzem, valójában egy kicsit alvó város volt Párkány. Ipolyság polgáribb hagyományból nőtt ki. Párkány a háború előtt egy provinciális kisváros volt, ahol voltak egyesületek, kulturális szervezetek, mint mindenütt, de Ipolyság ebből a szempontból sokkal pezsgőbb város volt. Mégiscsak vármegye központ volt, Párkány meg Esztergom árnyékában élt. Érdekes módon Párkány mindig is igyekezett megőrizni a maga provinciális identitását Esztergommal szemben, talán egyfajta önvédelemből. Össze is fonódott Esztergommal, meg azért igyekezett is saját önképet alkotni. Ma is érzem ezt a távolságtartást.- Annyi mindent csináltál, szinte biztos megfigyeltek, írtak rólad jelentéseket. Eszedbe jutott 89 után valamikor, hogy megnézd, kikérd, mi van rólad az állambiztonsági iratokban? O ) or LU- 1989 után az első parlamenti választásokon az FMK parlamenti jelöltlistáján szerepeltem, és mint minden képviselőjelölt, én is „lusztráltattam" magamat. Ezen az van, hogy nincs bejegyzés rólam. Ezt akkor Prágában állították ki. A Nemzeti Emlékezet Intézetének a honlapján viszont az a bejegyzés szerepel, hogy megfigyelt személy voltam, mint „magyar nacionalista”. Ez mosolyra fakasztott.
