Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Himmler György
- Aki először eszembe jut, az Halász Péter, aki a Magyar Népművelési Intézetnek volt hosszú ideig az igazgatója, azt hiszem, ma is ott dolgozik. Néprajzos, aki keresztül-kasul bejárta és ismerte a Kárpát-medencét. A Honismereti Szövetség elnöke volt, és a Honismeret című lap főszerkesztője. Igen mozgékony, nagy tudású, sokoldalú értelmiségi ember, aki nemcsak eljárt a rendezvényeinkre és segített a szervezésben, hanem összehozott néhány emberrel az akkori magyarországi ellenzékből. Nemcsak a népnemzetiből, mert a nyolcvanas évek második felében az akkor szerveződő Fidesz és SZDSZ köréhez tartozók közül is sokan eljártak a táborainkba. Németh Zsolt szinte az összes nyári művelődési táborunkban ott volt és segített bennünket. Vagy Horváth Misi, aki éppen az egyik művelődési táborban lelte halálát egy motorbalesetben. Ő a Szabad Kezdeményezések Hálózatának volt az egyik fontos embere. De említhetném Csík Ibolyát vagy Béki Gabit, aki az SZDSZ-nek hosszú ideig parlamenti képviselője is volt. És persze a népnemzeti ellenzékből Lezsák Sándor vagy Püski Sándorék is eljártak a klubjainkba, a művelődési táborokba. Ebben a közegben formálódott a demokrácia értékei iránti fogékonyságom, a nemzetfelfogásom, a liberalizmusom.- Öllös Laci írta valahol, hogy ezek a művelődési táborok azért nagyon fontosak, mert a 89 utáni magyar értelmiség, a politikai elit itt szocializálódott. A te szavaid is valahol igazolják ezt.- Ez abszolút mértékben igaz, legalábbis a politikai elitünk egy jelentős részére. A mi közgondolkodásunkat a művelődési klubok és táborok valóban jelentős mértékben alakították. Ezek a klubok alulról építkező helyi közösségek voltak, ahová értelmiségi alapállású emberek jártak el, akik nem a hivatalos gondolkodást képviselték, vágytak valami értelmesebb világképre, valami másfajta szocializálódásra. Ha meg akarnám határozni, hogy mi is volt az, ami leginkább vonzotta az embereket ezekbe a klubokba, az ott uralkodó szabad levegő volt az. Pedig tudtuk, hogy a hallgatók között ülnek besúgók is.- Lehetett tudni, hogy kik voltak azok?- Persze, voltak erre utaló jelek, most pedig már a Nemzeti Emlékezet Intézetének dokumentumaiból tudjuk, hogy kik voltak azok.- Ezekben a táborokban azért szerintem 87-88-ig olyan nagyon direkt politizálás nem folyt. Csak később jöttek elő olyan dolgok, amelyek aztán direkt politikai akciókba is bevitték a táborozókat. Emlékszel ilyen momentumokra, aláírásgyűjtésre, tüntetésre vagy tiltakozásra?- Most nem tudnám pontosan megmondani melyik évben, de 87-ben vagy 88-ban Örsújfalun volt egy ilyen. Ott már fogalmazódtak meg kiáltványok, petíciók, amelyeken keresztül tudtára is adtuk a hivatalos kormányzatnak meg a pártvezetésnek a véleményünket. Elsősorban a kétnyelvűség és a magyar oktatásügy kérdése jelent meg bennük. Egy nagyon eklatáns példa az a kezdeményezés, amit 89 májusában indítottunk el az érsekújvári járásban Juhász József, Rocco, Nagy Imre és jómagam, amikor a kétnyelvű oktatás bevezetését először kezdeményezték a pártszervek. Ekkor megfogalmaztunk egy petíciót, amelyet alá is írtunk, be is nyújtot-163 HIMMLER GYÖRGY
