Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gyurgyik László
GYURGYÍK LÁSZLÓ 150 Varga Sándor, Tóth Karcsi, Öllös Laci és még nem tudom, ki mindenki jött akkor össze néhány alkalommal.- Ezeken a jogvédő bizottsági üléseken Duray hiányában ki volt az, aki a vezető szerepet vitte?- Mikor Duray elment, Sándort bízta meg, hogy ő legyen a...- Azt tudom, hogy őt bízta meg, de ő ezt be is tudta a gyakorlatban tölteni?- Én úgy látom, hogy Karcsi sokkal markánsabb volt ebből a szempontból.- Nem voit-e érezhető, hogy mi a különbség abban, amit a Varga Sanyiék akarnak, vagy amit a Tóth Karcsiék. Mert ők azért egy kicsit másként gondolták ezt a munkát.- Én ezt kicsit olyan generációs eltérésként is értelmeztem. Látni kell, hogy ebben az időszakban ugyan gyakran találkoztunk nálunk, de több fejleménynek nem voltam közvetlenül részese. Egyrészt családi okokból, no meg a fűtői munka sem tette lehetővé, hogy olyan szabadon szervezzem a délutánjaimat, mint azok, akik standard munkaidőben dolgoznak. A 12 órás éjjel-nappali műszakokra járás egy teljesen más életvitelt jelentett. Valahol ez volt az ára annak, hogy lakáshoz tudtunk jutni. Ezért ebben az időszakban a bizottsági munkában kevésbé vettem részt. A másik oldalon viszont azáltal, hogy a kutatóintézettel is kapcsolatban voltam és később oda visszakerültem, láttam például azokat a mozgásokat, amik a szlovák társadalomkutatók körén belül, így a szociológusok körében is történtek. Már a rendszerváltás előtti hónapokban voltak olyan konferenciák, kezdeményezések, ahol elég komoly kritika nyilvánult meg a szociológusok egy része felől a fennálló kommunista hatalommal szemben, amely bírálatban a demokratizálást, egy emberarcúbb társadalmat sürgettek.- 1989 novembere előtt te érezted azt, hogy itt valami változás készül?- Most lehet, hogy furcsán hangzik, de igen. Belegondolok abba, hogy ott vagyunk a nyolcvanas években, a nyolcvanas évek közepén elkezdődik valami a Szovjetunióban. Jön Gorbacsov, és jön a peresztrojka. És érezhető volt egy olyan furcsa helyzet, amit talán úgy lehetett jellemezni, hogy a csehszlovák elvtársak nagyobb elvtársak, mint a szovjet elvtársak. Tehát próbálták fékezni azt, amit lehetett. De ugye ennek a régiónak a fejlődését elsősorban az határozta meg, ami a Szovjetunióban történt. Ezt már nem lehetett megfékezni. Hogyha itt a fejük tetejére állt is Husák és a garnitúrája, ezeket a folyamatokat már nem lehetett lefékezni. A másik dolog, elfelejtettem mondani, az egyetemi éveim alatt a baráti körünknek, akik kötődtünk a jogvédő bizottsághoz, volt egy sajátos élettapasztalatunk. Ha úgy tetszik, tanulmányi utakra jártunk a Magyarországon kívüli tágabb régiónkban is. Ugye a magyarországi viszonyokat láttuk. Például emlékszem a Mozgó Világ kerékasztalokra az egyetemi éveim alatt, amikor a Mozgó Világ egy nagyon markáns folyóiratként volt jelen a magyar közéletben, és különböző fórumok voltak, ahol a hatalom képviselője ott volt és diskurzust folytatott a Mozgó
