Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Grendel Lajos
GRENDEL LAJOS 140 - Te már az első választások után nem kerültél be a parlamentbe...- Gyakorlatilag befejeztem a politikai pályafutásomat. Még ottmaradtam az FMK vezetésben, és időről időre felbosszantottam a fellépéseimmel a többieket.- Az ellentmondásodról jut eszembe, hogy valamikor 91-ben felszólaltál a kassai Fábry Napokon, hogy az FMK-nak ki kellene lépnie a kormányból, mert Mikloško meg Čarnogurský elment Husák temetésére. Ez olyan nagy jelentőségű dolog volt, vagy inkább a politika elvszerűségéről szólt?- Ebből is látszik, hogy mennyire alkalmatlan vagyok politikusnak. Ezt én az első mérgemben mondtam, mégiscsak fölháborító, hogy csupán azon az alapon, hogy Husák is szlovák volt, a volt ellenzékiek demonstratfvan elmennek a temetésére.- 1991-től kezdtél eltávolodni a politikától, de akkor már az Irodalmi Szemle a szerkesztője voltál.- Gyakorlatilag 90-től, az első választások után engem már nem nagyon érdekelt a politika. Még volt egy-két „szalonképtelen” megnyilvánulásom, így amikor 90 júniusában a kormányalakítási tárgyalások elkezdődtek, egy FMK-ülésen azzal bőszítettem fel néhány barátomat, hogy azt mondtam, az FMK-nak semmi szín alatt nem szabad belépnie egy olyan kormányba, amelyet Mečiar vezet. Hát nem arattam nemhogy osztatlan sikert, de semmilyen sikert sem.- Előbb azt mondtad, alkalmatlanság. Viszont ez a megjegyzésed a politika éleslátásodról tanúskodik.- Hát lehet, hogy néha a kettő szinkronban van. Vak tyúk is talál szemet. Vagy a politikai éleslátás az, ami alkalmatlanná tesz arra, hogy vérbeli politikus legyél?- És aztán 1991 áprilisában alapítottátok meg a Kalligramot mint kiadót, majd 1992-ben főszerkesztője lettél az azonos nevű folyóiratnak. Ezzel tulajdonképpen egy új korszaka kezdődött az életednek, a direkt politizálástól mentes korszak. Bár azért az írásaidban elég sokszor visszatérsz a rendszerváltáshoz.- Igen, csak egy dolog politikusnak lenni, és egy másik dolog közéleti embernek lenni. A közéleti embernek nincs úgy megkötve a keze, mint egy pártpolitikusnak. És engem a pártpolitizálásban tulajdonképpen az zavar a leginkább, hogy nagyon meg van kötve a kezem, a párt érdekeit kell elsősorban szem előtt tartanom. S ha nem is elsősorban, de nagyon oda kell figyelni a párt érdekeire is. Míg egy közéleti ember, aki pártonkívüli, sokkal szabadabban elmondhatja a véleményét, legfeljebb nem fog tetszeni egyeseknek. A közéleti kérdések természetesen azután is foglalkoztattak és a mai napig is foglalkoztatnak.- Ahogy olvasgattam, amit 89-ről nyilatkoztál, gyakran egy kicsit a szkepszist éreztem ki a szavaidból. Olyanokat mondtál, hogy ami legjobban zavar téged a 89 utáni fejlődésben, az a szabad rablás, a szélsőséges nacionalizmus, a magyar elitek válsága. De nyugtass meg, azért pozitívan látod 89-et.
