Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gál Milán
GÁL MILÁN 104 a kialakítása nem történhet meg a számítástechnika alkalmazása nélkül. Az államigazgatás szervezése teljesen a nulláról indult, nem volt értelme a régit felújítani. Tehát rögtön az elején a számítástechnika nagymértékű alkalmazására került sor, s én itt láttam a helyemet. Semmiképpen sem akartam a munkám otthagyni egy kimondottan adminisztratív állás miatt, ilyenért nem mentem volna el soha. Csak ennek az ötvözetnek a létrejötte után vállaltam, hogy lényegében ennek a hivatalnak egy műszaki-technikai szervezését fogom biztosítani, s amellett pedig még egy kis politikai funkció is párosul hozzá.- Tehát azt mondtad, oké fiúk, leszek az elöljáró-helyettes, de nekem számítógép is keli.- Igen, így is lehet értelmezni, de mondom, lényegében akkor már nyilvánvaló volt, hiszen erről már beszéltünk, hogy a hivatal is, és az egész közigazgatás rendszere a számítástechnikára alapult. A pozsonyi központtal, a belügyminisztériummal is voltak kapcsolatok az FMK-n keresztül, tehát láttuk, hogyan lesz ez kiépítve. S teljesen nyilvánvaló volt, hogy a hivatalokban számítógép-hálózat fog létrejönni. A kommunikációs rendszert, a telefonokat is be kellett biztosítani. Tehát az irányt láttam, volt róla szó, és számítva rá, hogy ez létre fog jönni, akkor döntöttem úgy, ahogy döntöttem.- A 90-es választások után részt vettél valamelyik politikai párt munkájában?- Igen, részt vettem 89-től a FMK-ban, s utána az MPP-ben. Semmilyen más pártban nem működtem sem azelőtt, sem azóta. Jelenleg is az MPP-ben tevékenykedem.- Milyen minősítésben, milyen funkcióban?- A helyi csoport elnöke, járási elnökségi tag, országos választmányi tag vagyok. Már évek óta halmozom a funkciókat.- A mostani eszeddel hogy látod az 1989- 90-es eseményeket?- Az én számomra jó irányba történt változást hoztak, vagy hogy is mondjam. Szóval engem most inkább nem is a 89-es események foglalkoztatnak, hanem az azóta történtek és a jelenlegiek, illetve a jelenlegi helyzet. Még egyszer kellene annak a kis mozgásnak, elánnak az emberekben lennie. Talán hacsak a negyede lenne bennük, nem itt lennénk, ahol vagyunk. Újra visszaestünk a 70-es évek vágányaiba. Megy minden tovább. Tudjuk, vagy legalábbis remélem, hogy az emberek többsége tudja, nem jó ez, nem így kellene lenni, de nem mondjuk ki. Értem itt a mi alatt mind a szlovák, mind a magyar társadalmat. Talán a magyarokat még egy kicsit mozgékonyabbnak, magunkat egy kicsit elégedetlenebbnek tartom. Mert most elégedetlennek kell lennünk. Bánt, hogy nincs az a 89-es lendület. Az már nem lesz, de legalább egy része meglehetne, s akkor ezek az emberek, akik most irányítják a politikát, harmad-, ötöd- vagy tizedrendű politikai garnitúrát is mondhatnék, akkor ezek nem tudnának megélni. S a jelenlegi kormányzó hatalom ebből él, tudja nagyon jól, hogy az emberek most letargikusak, minden mindegy alapon,
