Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gál Milán
GAL MILAN 100 Emlékszem egy érdekes epizódra, ahogy a túlbuzgó vezetés kopírozta az országos történéseket. Anélkül, hogy nekünk szóltak volna, rekonstruálni akarták a vezetést a Csemadok évzáró gyűlésén, az volt akkoriban a tisztújító gyűlés. Szóval ott tudtam meg, amikor felolvasták az új vezetőség névsorát, hogy négyen-öten mi ott ebben szerepelünk. Most arról beszélek, amit én csináltam. Határozottan kikértem magamnak és elutasítottam ezeket a tegnapelőtti módszereket, ezekkel én semmiféle kapcsolatot nem akartam. Tudtunkon kívül, anélkül, hogy megbeszéltük volna, csak hogy jól mutasson, kreáltak egy új vezetőséget. Persze csak papíron, s minket, ha jól tudom, a távollétünkben meg is választottak az új vezetőségbe. Többen elutasítottuk ezt, s nem vettünk részt a Csemadok munkájában.- Szűk egy évtized után hogyan értékeled az akkori lépésedet?- Nem bántam meg. Az akkori helyzetben helyes lépés volt. A Csemadok vezetősége részéről ez nem a munka javítását célozta, nem az egész átszervezésére irányult, hanem szerintem kifelé akartak mutatni valamit, kozmetikáztak, nesze nektek, itt van, vigyétek. Ezt a két dolgot véltem akkor is felfedezni benne, és most is ez a véleményem. Nem csináltuk rosszul. Lehet, hogy a szándék jó volt, csak a módszerrel volt gond, amire mi elhamarkodottan vagy kicsit indulatosabban reagáltunk, mint kellett volna. Ez az egész tevékenységre érvényes. Kijelenthetem, hogy visszatekintve sem tudnék olyat említeni, amiről úgy gondolom, hogy teljesen elrontottunk. A módszerek, a pillanatnyi hangsúly, a hangnem és a türelmetlenség lehet, hogy módosításra szorult volna, de lényegében mást egy dologban sem tudnék fölemlíteni.- Szóval nem vettetek részt a Csemadok rekonstruálásában, hanem inkább az FMK megszervezésében. Ez hogy zajlott? Csak itt, Ipolyságon, vagy kimentetek a községekbe is? Ha volt ilyen, az hogy zajlott? Ismerős emberek után mentetek, vagy valamilyen felhívás alapján szerveztétek az embereket?- Főleg Ipolyságon zajlott. Most 90 áprilisa körül lehetünk. A környező falvakból az embereket, akikkel kapcsolatban voltunk, az ipolysági szervezetbe írtuk be, vettük fel tagként. Maximum hátfalúról van szó, akik Ipolyságra jártak dolgozni, pedagógusok, üzemi munkások. A nagyobb rendezvényeken a tagság is részt vett, nemcsak a vezetőség, gondolva, hogy ezt továbbviszik a saját lakhelyükre, s ott esetleg ők szervezik a dolgokat. 90-ben nem tudtunk olyan munkát kifejteni, hogy szervezetten elkezdtük volna a falvakat szervezni. A legtöbb helyen megalakult a VPN helyi szervezete, s nagyrészt magyar emberek voltak benne, mert ez főleg magyarok lakta vidék. Emlékszem, hogy például a szülőfalumban, Paláston az emberek a VPN neve alatt futottak, s csak később lettek az FMK vagy az MPP tagjai. Jó volt a kapcsolat a két szervezet között, ha az egyik szervezett valamit, meghívta a másikat is. Az összejövetelek kilencven százaléka közös volt. Egy szervezetként működött itt az FMK és a VPN.- Említetted, hogy időben 1990 áprilisában vagyunk. A te pályafutásod hogyan alakult tovább? Maradtál az FMK-ban?- Igen. Akkoriban többször is kijelentettem, hogy soha nem voltam párttag és soha nem is leszek. Csak hát az ember ugye azért mond ilyeneket, hogy később meg-
